Emmanuel Mouret vígjátékában az érzelmek és vágyak állnak a középpontba. Pontosabban megfogalmazva azt a kérdést járja körül, hogy vajon lehet-e következmények nélkül szerelmeskedni? Mindemellett egy erkölcsi tanulság is megfogalmazódik benne, hogy miképpen szerezzünk magunknak örömöt, és éljük ki a vágyainkat úgy, hogy közben magunknak és másoknak se okozzunk fájdalmat.

A sztoriról
A film két szálon fut, Émilie és Gabriel történetével kezdődik, akik az utcán találkoznak össze, és azon nyomban vonzalom támad kettejük között. Gabriel segítséget nyújt Émilie-nek, amit rögtön egy esti együtt vacsorázás követ. Bár mindketten párkapcsolatban élnek, de mégis nehezen tudnak ellenállni egymásnak. De amikor Gabriel csókkal akar elbúcsúzni, Émilie mégis ellenáll, és óvatosságra inti, miszerint minden rossz egy csókkal kezdődik. A nő elmesél egy sztorit, ami egy ismerősével történt meg, és itt lép be Judith és Nicolas története.
Judith és Nicolas között bizalmas barátság van. Judith párkapcsolatban él, Nicolasnál pedig barátnő barátnőt követett, és egy hosszabb kapcsolat után úgy érzi, hogy vágy kihunyt belőle. Judith javaslatára prostituálthoz fordul, de ez sem segít rajta. Ekkor azzal a fura kéréssel keresi fel Judith-ot, hogy próbálja meg átsegíteni szexuális problémáin. Magyarán csak egy kis fizikális érintkezés Nicolas minden vágya. Judith szívességből megteszi ezt neki, és az együttlét olyan jól sikerül, hogy kétségbeesésükre egy hónap múlva már azon dolgoznak, hogy tudna rossz lenni. De hiába, pechükre csak egyre jobb lesz kettejük közt a dolog, ráadásul úgy érzik, mintha valami lángolni is kezdene közöttük, persze azt, hogy ez a szerelem, kizárják első fokon. Kérdés, hogy akkor vajon mi? A helyzetet csak rontja, hogy időközben Nicolas-nak is sikerült becserkészni egy barátnőt, akivel természetesen nem éli át mindezt, és ne feledkezzünk meg Judith-ról és párjáról, közöttük sem minden sima szenvedély fronton. És minekután a maguk módján mindketten szeretik a párjukat, a legnagyobb dilemmát az jelenti, hogyan mondják el párjuknak, megbántás és fájdalom okozása nélkül, hogy igazából már más valakiért bizseregnek...

Summa
Mouret filmje a párbeszédekre helyezi a hangsúlyt, a szereplők a beszéd segítségével közelednek egymáshoz, és így próbálják vágyaikat kifejezni. Ezek a párbeszédek adják nagyobbrészt a filmre jellemző intelligens humort, ritkábban pedig a szereplők bájos ügyetlenkedése, ami szerencsére egyáltalán nem az idegesítő bénaságig lett fokozva. Érdekes, hogy mennyire fontos szerepet kap a filmben a zene is. Hol Mozart, hol Csajkovszkij vagy épp Schubert zendít rá egy jelenetnél (ez utóbbinak a forgatókönyvhöz is köze van), és szolgál aláfestésül a film hangulatának, vagy épp magyarázza a cselekményt. Alapvetően egy érzelmes történetről van szó, de egyáltalán nem csöpögős értelembe véve, inkább az érzelmek széles skálán mozgó kalandos játéka az, ami jellemző rá. Olykor komoly, ami a végső következményeket illeti, de legtöbbször kacagtatóan kedves történet.

Kinek ajánljuk?
- Szerelmespároknak, párnélkülieknek és első randisoknak, mert mindenki levonhatja belőle a tanulságot, vagy ha nem akarja, a nevetés akkor is garantált.
- A francia filmek szerelmeseinek, akik egy csipetnyi Woody Allen-es beütést is elviselnek.

Kinek nem?
- Azoknak, akik a humor magasiskolája az altesti poénokban merül ki.
- Azoknak, akiket nyugtalanít, ha nem tudják előre mi lesz egy filmnek a vége.


9/10