Nem akarok beleesni az okostojások hibájába és fölhívni a figyelmet arra, hogy a jégkorszakban már nem is éltek dinoszauruszok, főleg, mert a Jégkorszak 3.-ban meg élnek. Egy kicsit azért kínlódni kell velük, le kell őket tenni a jég alá, ahol melegebb van, és ezzel megoldódik az ifjúság esetleges félretájékoztatásának problémája. Jurassic Park sincs, a film óta azonban egy régmúltban játszódó film nem nélkülözheti sokáig a dinoszauruszokat. Két részre elegendő volt a mamut és a lajhár, harmadikra jönnie kellett a T-Rexnek.
Ennek ellenére a Jégkorszak 3. nem a Jurassic Park árnyékával birkózik, hanem a Flintstone családdal, de amikor rájön erre, akkor Ellie, a mamutnő, miközben leszánkázik a dinó nyakán, vagányul elereszt egy subidubidúúúút, na jó, felfedték a lapokat. Frédi és Béni helyett Manny és Ellie, és mivel egész estés vagy délelőttös a film, elfér melléjük még néhány szereplő, Sid, a vicces, Diego, a félelmetes, ámbár öregedő, és elfér meg egy új fiú is, Buck, a menyét.
Lehet szeretni. Mert az üzenet most is az, hogy együtt jobb, hogy a család és a barátság nem feltétlenül egymást kizáró kapcsolat, és hogy az össze nem illők is meg tudják érteni egymást. Ehhez persze kell némi természetrajzi nagyvonalúság és főleg az, hogy a húsevők ne táplálkozzanak legalább abban a másfél órában, amíg a vásznon vannak.
Lehet nem szeretni, mert az emlősök egyre inkább plüssjátéknak tűnnek, ha 3D-szemüveggel nézi az ember, akkor csak tovább romlik a helyzet, és hozzájuk képest a hüllőket egyáltalán nem sikerült kitalálni, mindegyik olyan, mintha műanyagból lenne. A legkisebb, legártatlanabb gyermeknek is nehéz lenne berezelnie ezektől az összerakhatós modellektől, így aztán a feszültségelem meglehetősen háttérbe szorul a filmben. Maradnak a kötelezők, vagyis a nagy, havas szánkázások, ezúttal három tojással a kézben, és van a makkért vagy mogyoróért harcoló mókus. Egy ideig jó, de szép lassan amolyan szerencsétlenkedéssé válik az egész, azzal a tanulsággal, hogy a siker teherré tud válni. Mókus nélkül nem Jégkorszak a Jégkorszak, de néha nem ártana pihentetni kicsit ezt a figurát. Más kérdés, hogy akkor miről szólna egyáltalán a film?
Ha van érdekessége a harmadik Jégkorszaknak, akkor ez a billegés. Régebben a komputeranimációk nem kockáztattak, bomba jó történeteket találtak ki, hogy érdemes legyen halacskákat vagy patkányokat nézni a moziban. Felszabadultak a készítők, nem kell tekintettel lenni semmire, nem volt nyafogó filmsztár főhős, mániákus rendező, sértett operatőr, szárnyalhatott a fantázia. Amióta elfogadottá vált a műfaj, ahogy jönnek a folytatások, a második és harmadik részek, úgy érkeznek a klisék készítésben és fogadtatásban egyaránt. Egy fogadói klisé: még mindig jobb, mint a Jégkorszak 4. lesz.