Martin Scorsese számára egy ügyes thriller előadása kisebb ujjgyakorlat, amit anno A rettegés fokának remakejével sikeresen bizonyított. A Viharszigetnél jóval komolyabban vette feladatát, hogy megalkothassa minden idők egyik legsötétebb, legszomorúbb és legfélelmetesebb thrillerét. A Mester legjobb filmje a Nagymenők óta.
Paranoia
Eleve gyanús, ha egy film cselekménye végig egy elmegyógyintézetben játszódik, a főhőst bizarr álmok kínozzák, a bűntény pedig komoly összeesküvésre vagy valamilyen természetfeletti csodára utal. A rendező ideálisan használja ki a nem mindennapi helyszín adta lehetőségeket ahhoz, hogy elbizonytalanítsa nézőit. Leonardo DiCaprio (akivel ez a negyedik közös munkájuk) a szerepben kellően szimpatikus ahhoz, hogy végig neki szurkoljunk, ugyannakkor kellően instabil ahhoz, hogy még mi nézők se bízhassunk benne. A Viharsziget egy szinte megoldhatatlan bűntény elé állítja a főhős nyomozót, és a tét nemcsak az ügy megoldása, hanem az élete és a szabadsága is lehet. Scorsesenél ügyesebben nem is lehetne adagolni az információmorzsákat. A direktor mindig tesz róla, hogy minden percben egy kicsit mélyebbre ássuk magunkat az ügyben, azonban a megszerzett információk nem segítenek, hanem inkább csak összezavarják a nézőt. Mivel ugyanannyit tudunk, mint Daniels nyomozó, ezért leginkább az ő szemszögéből követhetjük az eseményeket, és vele izgulhatunk az újabb fordulatokon.
Atmoszféra
Az ötvenes években járunk, amikor Teddy Daniels nyomozót új társával egy szigeten található elmegyógyintézetbe küldik egy eltűnt rab megkeresése ügyében. Amikor DiCaprio megjelenik a hajó fedélzetén, és mögötte elképesztően sötét az égbolt, valamint a zene is halálos veszéllyel fenyeget, már tudhatjuk, hogy egy csodálatosan stilizált alkotással van dolgunk. A sötét atmoszféra szinte végig tapintható, de a valóság képeinél is borzalmasabbak Teddy Daniels álmai, melyek biztosan ott vannak minden idők legfélelmetesebb álomszcénái között, a film legdrámaibb jelenetét pedig a direktor azzal ellenpontozza, hogy a szörnyűségeket napfényes, idilli környezetben, madárcsiviteléssel kísérve láthatjuk. A film zenéje mindennél nyugtalanítóbb, és Scorsese nem is a Viharszigethez szereztette, hanem Kubrickhoz hasonlóen főleg klasszikus zenékből válogatott.
Summa
Bár kb. a játékidő felénél rá lehet jönni a nagy truvájra, a direktor úgy is képes fenntartani az izgalmi szintünket, hogy sejtjük a megoldást, mivel apró kérdéseink azért mindvégig lesznek. A Viharsziget film noirba oltott horrorja nyugtalanító élmény, és az egyik legjobb és legösszetettebb krimi, amit valaha bemutattak. A nyugtalanító, kétértelmű befejezés, a bravúros színészi alakítások, a rémisztő atmoszféra valamint a korszak paranoiájának hiteles megteremtése együtt adják ki az év egyik legjobb moziját. Jelen esetben ez a kijelentés március elején sem tűnik merésznek.
Kinek ajánljuk?
- Aki szeretné Martin Scorsese-t ismét a régi fényében tündökölve látni.
- A film noirok és a sötét, lélektani thrillerek rajongóinak.
- Aki szereti azt, ha a mozitermet elhagyva egy film még órákig/napokig foglalkoztatja őt.
Kinek nem?
- Aki nem szeret félni a moziban.
- Aki még mindig nem lát túl a Titanicos DiCaprion, és zsigerből utálja.
- Aki nem szereti a túlzottan elgondolkodtató filmeket.
10/10
