Én se bírnám sokáig egy jurtában kecskék között, Bazarbai 12 éves korában indul neki a metropolisznak, ahol itt-ott még beton is van.
Kell hozzá egyfajta késztetés
Minden elismerésem azoké az elszántaké, akik most, amikor megindulunk majd a vízpart felé, amikor kijön a Másnaposok 2., amikor a magyar-mongol kapcsolatok ilyen látványosan háttérbe szorulnak a napi híradásokban, pénz s páratartalmat figyelmen kívül hagyva vesznek majd jegyet A sasvadász fia c. filmre. Ők azok, akik képesek meglátni a bravúrt a kopár sivatagban poroszkáló nomádok látványában és a civilizációtól sokezer kilométerre működő mini-társadalmakban felállított szokásjog elleni tinédzserkori lázadásban. Nekem ez valamelyest nehezen ment, és szerintem nem csak a kánikula meg Hollywood imperialista offenzívája miatt, hanem mert engem ez az egész untatott. Nincs a történetben se annyi kaland, se annyi mondanivaló, hogy kicsit is fenntartsa a néző érdeklődését, de annyi gyerekmolesztálás sem, hogy legalább a fesztiválokon sikert arasson. Ott lebeg szegény film a holt tekercsek sivatagában.
Valahol road-movie
[img id=294301 instance=1 align=left img]Bazarbai annyira túl lakik az üveghegyen, hogy azt térkép nem jelöli, nem az, hogy nincs Facebook meg pizzafutár, de körbeülik a kazettás magnót és nézik, mintha Mohamed próféta jelentette volna be nekik, márpedig ő buddhista. Rögtön az elején egy farmernadrágos helyi Győzike elüti a kecskéjüket a teherautóval és szitkozódik, mért nem civilizálódnak már ezek a kutyafattyak; látható hát, hogy nem az egész ország él vándorbotra támaszkodva, embereink azért még ott is különcnek hatnak. Bazarbai-nak sok elképzelése nincs az életről, ami van, azt is bátyjától és apjától tudja, nem az MTV-ből, de az még neki is leesik, hogy nem normális itt kergetni a sasokat a végtelen pusztában, amikor Ulánbátorban még emeletes házak is vannak meg csapvíz. Így amikor bátyja elindul szerencsét próbálni, néhány hetes sértődést követően maga is megszökik. Road-movie betét következik, előbb a kecskegázoló seftelőkkel lép meg, majd beáll a cirkuszosokhoz, sőt a buddhista kolostorban játszódó jelenetnél még a Másnaposok 2-vel való egybecsengésen is elmosolyodhatunk, lám, vannak toposzok, amelyeket a legkülönbözőbb zsánerek képesek gond nélkül magukévá tenni. Bazarbi ezzel szemben meglehetősen egyszerű következtetésre jut: a jurtán kívül mégiscsak rohadékok az emberek.
Milyen is a világ, tulajdonképpen?
A 12 éves kisfiú félelmei és vágyai egyaránt inkább a fantázia szüleményei; a szigorú szabályokat, az elnyomást, de ugyanakkor a biztonságot is megszemélyesítő apa haragja elől is menekül, miután elvesztette a család kincsét, a sast, pedig az öreg nyilván jobban aggódik eltűnt gyermeke iránt, mint hogy a fenyítésen törje a fejét. A bátyja, aki miután korban hozzá közelebb áll, inkább alkalmasabb példaképnek, de annak a fene nagy lázadásnak (ami egyébként is csak két homokbucka közül nézve tűnik annak) meg a fele sem igaz. A világ csak színes képeslapok és romlott erkölcsű állatidomárok kusza halmaza.
Kis stáb, kis költségvetés, kevés helyszín, de valamivel nagyobb kalandvágy kísérte – az eddig szinte teljesen ismeretlen – René Bo Hansent, aki meglehetősen rendhagyó keretek közé helyezte a tradíciók kontra modernitás problémáját. Furcsa fajtája a didaktikának, amibe belerohant, mert hiszen úgy állapít meg szomorú közhelyeket a világ romlottságáról és igazságtalanságáról, hogy nagyrészt távol tartja magát a hatásvadászattól. Minderről egyébiránt tavaly már meggyőződhetett a közönség a Mediawave-en, ahol A sasvadász fia is szerepelt a repertoáron.
Kinek ajánljuk?
- Aki kifejezetten az ilyen rétegfilmeket keresi a moziműsoron.
- Aki hevesen érdeklődik a közép-ázsiai térség iránt.
- Aki örömmel rácsodálkozna, miként csapódnak le általános tiniproblémák egy nomád közösségben.
Kinek nem?
- Aki az akciódúsabb filmeket szereti.
- Aki számára semmi értelme egy filmnek, amiben se halál, se szex.
- Akinek ehhez túl meleg van.
6/10
