Ritka az olyan rendező, akinek a neve nemcsak egy műfajjal, stílussal, vagy témával, de egy várossal is összefonódik. Michael Mann (Szemtől szemben, A bennfentes) ilyen ritka madár.
Michael Mann külön bejáratú városa Los Angeles, a nyugati parti metropolisz, melynek szennycsatornáit és sikátorait ugyanolyan jól ismeri, mint a pálmafákkal szegélyezett boulvard-okat és a sztárok csillagaival díszített sétányokat.
Mann Los Angeles-e az örök napsütés ellenére rideg, fémes fényekkel bevilágított sötét vidék, ahol nehézéletű, régi vágású profik vívják élethalálharcukat: munkájuknak élő, a betyárbecsületet mindennél többre tartó magányos farkasok, akik csak ritkán élik meg a reggelt. Jó, ha tudjuk: Mann a fekete filmek és a modern westernek egyik utolsó mestere, aki a nagyvárosi éjszaka világában érzi elemében magát.
A Collateral is éjszakai film, egyetlen hajnalig tartó taxis fuvar története a bérgyilkosról és a sofőrről.
Vincent (Tom Cruise) profi bérgyilkos, akit megbízói azért küldtek a városba, hogy egy másnap esedékes tárgyalás koronatanúit szép sorjában eltegye láb alól. Vincent megfontolt, laptop-jából dolgozó, kíméletlen, de úriemberforma profi, aki mégis már az első gyilkosság alkalmával hibázik, s ezért kénytelen felfedni kilétét Max (Jamie Foxx), az éjszakai fuvarral megbízott taxisofőr előtt.
Max akárcsak Vincent profi a munkájában, fejében a város térképével a legnagyobb forgalomban is percre pontosan tudja, hova, mennyi idő alatt tudja elszállítani utasát. Max és Vincent az éjszakára társakká válnak: Max-nak az élete, Vincent-nek a megbízás sikeressége függ a kényszerű együttműködéstől.
Mann filmje magabiztosan, a megfelelő fordulatok és akadályok közbeiktatásával halad előre, hol akciófilmként, hol csavaros thrillerként köti le a figyelmet. Mann azonban több ügyes technokratánál, neki a hősei is fontosak. Ugyanazzal az alig titkolt rajongó érdeklődéssel figyeli mindkettőjüket, s figyelmét színészei - elsősorban a negatív szerepben most debütáló Tom Cruise - meg is hálálják.
Bár Max és Vincent ellenségei egymásnak, s jól tudják, valamelyikük nem fogja megélni a reggelt, az éjszaka folyamán mégis valamiféle kölcsönös tisztelet alakul ki sofőr és utasa között. Azt is tudják persze, hogy a döntő pillanatban, amikor meg kell húzni a ravaszt, egyikük sem fog tétovázni: Mann világában a profik tisztelik, de legyilkolják egymást.
