A tavalyi év legnagyobb kiugrása, legtöbbet dicsért és jutalmazott első filmje a Titanic Filmfesztiválnak köszönhetően Budapestre is megérkezett. Steve McQueen brit rendező Éhség című produkciója a belfasti börtön szinte elviselhetetlen poklában is fel tudja mutatni az emberi méltóságért vívott harc szépségét.
Az Éhség ugyan a közelmúlt észak-ír-angol konfliktus megtörtént eseményeire épül, de minden, csak nem hagyományos politikai film. A radikális Ír Köztársasági Hadseregnek (IRA) az angolok által legveszélyesebbnek ítélt tagjait a hírhedt belfasti Maze börtönben tartották fogva. Az elítéltek minden eszközzel küzdöttek a politikai fogoly státuszukért, az emberségesebb bánásmódért.
1981-ban Bobby Sands vezetésével néhányuk éhségsztrájkba kezdett. Hatvanhat napi éhezés után a közben parlamenti képviselővé választott Bobby Sands huszonhét évesen elhuny a börtönben. Éhségsztrájkja bejárta a világsajtót, halála tömegtüntetést váltott ki, Margaret Thatcher angol miniszterelnök, ha hivatalosan nem is ismerte el a rabok politikai státuszát, de a bánásmódon változtatott. Bobby Sandset az írek mártírként tisztelik.
A filmrendező az éhségsztrájkra még gyermekkorából emlékezik. Akkoriban az esti hírek országos számolójátékká váltak: hány napja tagadja meg az ételt a 27 éves fiatalember? Steve McQueen már akkor sem értette, miként lehetséges, hogy minél legyengültebb valaki, annál zajosabb körülötte a világ. A Turner-díjas képzőművész élete első játékfilmjében messziről kerüli a zajt, ehelyett a brutalitás, a szépség és a csend olyan ötvözetét kínálja, amely közvetett módon ugyan sok mindent elmond a politikai erőszakról, de valójában a mindenkinek kijáró emberi méltóságért emel szót.
Az Éhség nem a politikai konfliktus miértjeire, hanem a hogyanra volt kíváncsi. Az ?ellenállás", a ?radikalizmus", az ?éhségsztrájk" nem elvont fogalomként jelenik meg a filmben, hanem hús-vér jelenetekben: miként élte meg fizikailag az angol börtönőr, az ír politikai fogoly, az éhségsztrájkoló a tragikus éveket? Az eredmény pedig egy vizuálisan lenyűgöző film, ahol a részletesen bemutatott kegyetlenséget, a szinte elviselhetetlen fizikai szenvedést a csend, a ragyogóan megkomponált, lassú képek ellensúlyozzák. Steve McQueen szinte minden egyes képe festménynek is beillik.
Az Éhség három egyenlő részre oszlik: a Maze börtön IRA tagjainak ?paplan lázadására", Bobby Sands és egy katolikus pap vitájára, valamint az éhségsztrájkoló testi leépülésének, fizikai szenvedéseinek részletes ábrázolására. A hosszú snittekre épülő film szinte teljesen mellőzi az emberi beszédet, Sands és a katolikus pap beszélgetésén kívül csak Margaret Thatcher kemény ítélkezését halljuk.
A képek azonban mindent elárulnak. A nyitójelenetben az angol börtönőr reggeli rutinját végzi, hosszasan mosakszik, öltözik, reggeli tojását eszegeti, azután szótlanul bemegy a munkahelyére, elvégzi munkáját, szétveri a rabokat. Egy másik börtönőr vérrel kevert vizeletet söpör némán a börtönlázadás letörése után. Az éhségsztrájk nem látványos lázadás, hanem egy elkülönített, steril korházi szobában a test kínjainak, a teljes leépülésnek klinikailag pontos bemutatása. Az emberi méltóságért vállalt áldozat minden pátosz nélkül, ily módon válik igazán hitelessé.
