Bourne három és fél

Azt történt tehát, hogy Robert Ludlum, a regénytrilógia szerzője bár nem írt további részeket a már kétszer filmre vitt epizódokhoz, megtette azonban ezt helyette egy Eric Van Lustbader nevű fiatalember, aki 2004 óta úgy ontja magából az újabb és újabb köteteket, mintha pisztolyt tartanának a fejéhez, most tart a hetediknél. Lényeg, hogy a kronológia tekintetében semmi csavart nem tartalmazó, vagyis közönséges folytatás, A Bourne hagyaték ugyanúgy Jason Bourne egy újabb kalandját meséli el, ahogy az eddigiek.

[img id=413550 instance=1 align=left img]Igenám, csak Paul Greengrass rendező jelezte finoman, hogy neki ennyi elég volt, nélküle pedig a széria arca, Matt Damon sem kívánt negyedszerre is belebújni az amnéziás szuperügynök kilyuggatott bőrébe. S bár sem Hollywoodban, sem egyébként a filmtörténelemben nem ördögtől való a főszereplőt lecserélni egy másikra, a gyártó mégis úgy döntött, nem zavarják össze feleslegesen a dolgozó népet; vagyis ha nincs Damon, nincs Bourne sem.

Így történt, hogy jelen tárgyalt filmünk főhőse konkrétan nem Jason Bourne, hanem egy sosem látott kollégája, egy másik ügynök, valaki, aki hozzá hasonlóan a program áldozata. Akinek épp ezért némileg más lett a háttere és motivációja. S ez még mindig hagyján, de így már az azonos címmel futó film sztorijának sincs semmi köze Van Lustbader regényéhez! Abban ugyanis Bourne épp Budapesten kerget és kergetteti magát, olyan nevű magyar cimborákkal, mint "Vadas János". Itt viszont a frissen kiképzett nem-Bourne lett az elárult ügynök, aki nem mellesleg mindenféle doppingnak minősülő kísérleti szerektől olyan herkulesi, amilyen, a bogyói nélkül viszont szép lassan tolószékessé épül le.

És hogy azért adjunk egyet a posztmodernnek, amivel az elkerülhetetlen kapcsolatot is megtartjuk a Damon-féle hőssel, nem pusztán a szereplők emlegetik rendszeresen Bourne-t, de némi átkötést is kreáltak az utolsó, A Bourne-ultimátum című résszel, ugyanis ez a film azzal egy időben, vele párhuzamosan játszódik, így egy-egy röpke jelenetre meg is ismétlődnek annak történései, konkrétan copy-paste-elve onnan ide.

Kitaposott úton

Így hullott tehát a karmesteri pálca az eddigi három film forgatókönyvírója, Tony Gilroy kezébe, aki igyekezett tovább haladni a greengrassi úton. Ez érthető is, hiszen saját eddig rendezései, az akciónak aligha nevezhető Michael Clayton, valamint az inkább romantikus, mint pergős Kettős játék nem pont az, amit egy Bourne-mozi igényel. Szó se róla, Gilroy is ért a feszültségteremtéshez, szereti, ha valamilyen kémelhárításnál dolgozó inges-nyakkendős emberek izgatott hangulatú meetinget tartanak, ahol különböző fontosnak tűnő vezényszavak röpködnek a levegőben, továbbá telefonhívások és monitorok előtt összehúzódó tekintetek közelije között ugrál kamera. "Tíz perc múlva az asztalomon akarom látni!" Én is. Akciójelenetekben pedig akárcsak elődje esetében, rohan a hős után a kamera, ettől válva mindenki kellően zaklatottá. Végül is nem rossz.

Meglepően tisztességes bír maradni

Végül is ez az egész elég jól sült el. Egy sima folytatás akár még büdös is lehetett volna a közönség számára, így viszont már az univerzum-kreálás szintjére léptek, nem feltétlen nagyot és jelentőset, de tisztességesen és elegánsan megoldva azt, amiről ezt aligha gondoltuk volna, amikor Greengrass kiszállt. Mert végső soron mégiscsak az a lényeg, hogy mit kapok a pénzemért, ha beülök erre és csak erre az egy filmre. A válasz, hogy rendes 21. századi akciómozit, amely egyszersmind intelligens is, már amennyire ezt a zsáner kötelező fordulatai lehetővé teszik. Persze, hogy kell egy nő, ismét, ezúttal Rachel Weisz, hát a szuperügynök sincs fából, buddy-movie-t meg mégsem lehet kreálni olyan hőssel, akinek a magányos farkas-lét az egyik fő ismertetőjele. Autós- és nem autós üldözés viszont elengedhetetlen, anélkül mi az akció? És hogyne, a közelharc stb., ezekből egyébként furcsa módon számomra sok, tanult kollégám szerint kevés volt a filmben, innentől kezdve ez megint igény és ízlés dolga.

Jeremy Renner is egészen más karakter, mint Damon, akinek épp az volt a feladata, hogy egy hétköznapinak tűnő, kölyökképű gyilkost formázzon meg, akiről eleinte ő maga sem tudja, mire képes. Vele szemben Renner tudván tudva szupermacsó, csupa izom és gógyi, egy szteroidozott James Bond. És ez így van jól, ha már más a karakter, ostobaság is lett volna klónozni Bourne-t, még ha nagy vonalakban erről is szól "a program". Az ilyen-olyan utalások mellett pedig épp elég érzelmi kötődést jelent, hogy a stáblista alatt felcsendül Moby ominózus trackje, ahogy eddig is mindig. Helyben vagyunk.

Kinek ajánljuk?
- Akciómozik kedvelőinek.
- Akik akkora Bourne-rajongók, hogy még a Van Lustbader-köteteket is olvasták.
- Akik hisznek benne, hogy jó is kisülhet az ilyen karakter-cibálásból.

Kinek nem?
- Akik szerint ez "már megint" egy pofátlan bőrlehúzás.
- Akiket tesztoszteron- és egyéb bombákkal nem lehet lekenyerezni, ha moziról van szó.
- Akiknek Jason Bourne még mindig Richard Chamberlaint jelenti.

8/10