Rhett Reese és Paul Wernick forgatókönyvírók először egy zombis tévésorozattal akartak előrukkolni (ez még úgyis hiányzik a palettáról), ám valószínűleg most nem különösebben bánatosak azért, hogy nagyjátékfilm született az ötletükből. Különösen azért nem, mert a zombis mozik közül a Zombieland minden idők legsikeresebbjének számít, ha az anyagiak oldaláról nézzük.
Az örökség
Ha valaki ma zombis vígjáték készítésére adja a fejét, muszáj számolnia azzal, hogy művét automatikusan olyan klasszikusokkal fogják összehasonlítani, mint a Haláli hullák hajnala, a Hullajó vagy Az élőhalottak visszatérnek, tehát az a minimum, hogy az illetőnek kívülről kell ismernie az összes Z mozit. Forgatókönyvíróinkra ilyen szempontból nem lehet panasz, sőt elemző/felkészülő munkájuk közben a látottak alapján nem voltak restek papírra vetni egy túlélési szabálykönyvet zombiinvázió esetére. Ennek pontjait a játékidő alatt ismerhetjük meg főhősünk, a kamasz Columbus narrációja alapján, sőt a tanulás, vagy egy-egy poén kedvéért még a nagyvászonra is kiírásra kerülnek. Olyan hasznos tanácsokat kaphatunk, hogy ne vigyünk magunkkal hozzátartozót, mert azok csak lassítanak, ha megtámadnak bennünket, és a jó kondi fontosságára is felhívják a figyelmet, hiszen kövér embereket sosem látni a túlélők között egy zombivírus tombolása esetén.
Új a Nap alatt
Persze egy új Z-komédia esetén a régi leckék felmondása, és az arra való utalások mellett nem árt valami újat is mutatni, amit az elsőfilmes Ruben Fleischer és írói a coming-of-age sztorikban találtak meg. Vajon milyen lehet felnőtté válni pont a világ végén? Mit kezdjünk kínzó szüzességünkkel, ha közel s távol minden jó csaj a környékünkön kannibál élőhalottá változott? Mindehhez még hozzájön, hogy a Zombieland egy road movie, tehát a műfaj szabályai szerint egy folyamatos történet felmondása helyett elég, ha epizódokból építkezik. A z-mozikban szokásos kapcsolatképtelen emberek és működésképtelen csoportok bemutatása helyett Fleischerék inkább azt mutatják meg, hogy az ilyen képtelen helyzeteket csak együtt/egymással/egymásért érdemes túlélni, még ha ezzel összeütközésbe is kerülnek egyik saját szabályukkal. Sebaj! A szabályok pont azért vannak, hogy felrúgják őket.
Summa
A Zombieland az első percek alapján brutális trancsír-komédiának tűnik, de ne vonjunk le túl gyors következtetéseket, mivel ez az állapot csak a film elejére és a végére vonatkozik. A köztes órában inkább egy jópofa tini-komédiát láthatunk kedves és szimpatikus szereplőkkel (Jesse Eisenberg és Emma Stone jó páros), és a bunkó cowboyként ismét rendkívül hiteles Woody Harrelsonnal. Rendezőnk néha talán túlzásba viszi kicsit a lelkizést, és veszít a tempóból, de ettől a film még szórakoztatót marad, még ha nem is ér fel a klasszikus elődökhöz.
Kinek ajánljuk?
- Aki alaposan fel szeretne készülni egy zombitámadás esetére.
- A nem ostoba tini-komédiák lelkes rajongóinak.
- Akik már túl sokszor látták a Hullajót és a Haláli hullák hajnalát.
Kinek nem?
- Aki szerint a sok vér, bél és agyvelő egyáltalán nem lehet vicces.
- Akik szerint a zombis filmek csak horrorok lehetnek.
- Akik depressziósak lesznek egy elpusztult világ látványától.
8/10
