Kirill Serebrenyikov legújabb filmjének középpontjában egy nő áll, aki a világ legnevesebb operáiban lép fel. Azonban egy nap úgy dönt elviszi fiát szülőfalujába, hogy megmutassa honnan indult el, hol volt a kiindulópont A falu azonban elveszejti a fiút, s így egyben végponttá is alakul az operaénekesnő életében.
Az orosz lélek
Az orosz műalkotásokban, legyen szó regényről, zenéről, filmről, mindig felfedezhető egy sajátos hangulat, íz, mely számunkra nem teljesen kódolható. Van benne nagyság, drámaiság, impulzivitás. Látványosan tehetetlen. Esendőségében a legnagyobb. Nos, ezek az ízek, hangulatok, érzetek mind megtalálhatók, fellelhetők a Téli utazásban is.
Kirill Serebrenyikov
A rendezőnek nálunk eddig egy filmjét vetítették Az áldozatkaszkadőrt, melynek vizuális megoldásai széles skálán mozogtak. Az abszurd színdarabból készült filmet az egyik legjobb orosz fekete komédiaként tartják számon. S a színházi indíttatás nem is meglepő, hiszen Kirill Serebrenyikov napjaink legelismertebb orosz, színházi rendezője, akit nem csak Moszkvában és Szentpéterváron kedvelnek, hanem Európában is. Az áldozatkaszkadőr színpadi változatát példának okáért játszották az Edinburgh-i Színházi Fesztiválon is.
Az elveszett fiú és az elveszett város
A híres operaénekesnő fiával tér vissza szülőfalujába, csupán egy napra, hogy megmutassa a gyökereit, a szülőhazáját. A messziről jött páros idegenként mozog a faluban: nem értik miért pólót akarnak nekik eladni a kolostor belépőjegye helyett vagy miért menekülnek el, mikor a patak nevét tudakolják. Olyan, mintha a faluban megállt volna az idő: a lét elviselhetetlen egyszerűségében tengődnek az emberek. Az anya elalszik az elhagyatott kolostor egyik padján, s mikor záráskor felébresztik már hiába keresi a fiát. A film a fia keresésében lassan felőrlődő asszony sorsát mutatja be.
Segítők
Az anya két segítőre talál a faluban. Az egyik egy asszony, akit ver a férje, a másik pedig a helyi törvényeket, szokásokat elfogadó rendőr. A fiú keresése egyre reménytelenebbé és kilátástalanabbá válik. A faluban ragadó operaénekesnő lassan átvedlik egyszerű orosz asszonnyá. Először a hangját veszti el, amikor egy csodálatos áriában megpróbálja kiénekelni fájdalmát, majd tönkre megy a mobilja, az autójából ócskavas lesz, kalapját kendőre cseréli, szeretője lesz a rendőrnek s a végén befesti a haját a falubéli asszonyok egyen-vörös hajszínére.
Átalakulás
A film ezt az átalakulást követi nyomon, melynek legnagyobb teljesítményét a főszereplő, Ksenia Rapoport, hajtja végre. Érzékenyen és finoman jeleníti meg a változás egyes stációit, melynek során a világhíres díva, a legnagyobb operaházak ünnepelt énekesnője visszatalál valami sokkal fontosabbhoz. A talmi csillogást, a tündöklő hangot felváltja az összetartozás és az alázat. A film utolsó jelenetében beáll a helyi templom kórusába, ahol hangjával meg kell tanulnia belesimulni a közös hangzatba. A rendező víziója szerint a templomi énekben, ahol magát a kórust nem látjuk, csak a leheletüket, a főszereplő Oroszország elveszett lelkeinek az anyjaként születik újjá. Nos, ez talán kicsit patetikus meglátásnak bizonyul az egyszeri néző számára, mint ahogy a történetben felsejlő titkok misztikussága is - hol az elnagyoltság miatt, túl kevésnek, hol a túl sűrű alkalmazás miatt, túl soknak bizonyul.
Kinek ajánljuk?
- Az orosz film kedvelőinek.
- Anyáknak.
- Oroszországi kirándulást szervezőknek.
- Eltűnt gyerekeknek.
Kinek nem?
- Racionalistáknak.
- Oknyomozóknak.
7/10
