A Lorával kitaposott úton próbálkozik Alföldi sokkal összeszedettebb történettel és sokkal erősebb karakterekkel, viszont kevésbé erős vizualitással. Egyet tanult Herendi hibájából: csak erős marketinggel lehet eladni a filmet. Képes-e feloldani a művészet és a marketing utálatos viszonyát a szex? Lehet.
"Dolgom van, anyám" - ismétli folyamatosan a főszereplő fiú az anyjának, teljesen kibelezve ezzel a kettőjük közötti, szeretetre és gyűlöletre épülő függő viszonyt. Az anyának kell a fiú, mert az életet jelenti, a szeretetet, a szerelmet, és egyben miatta lesz a kor - a kommunizmus idején járunk - nagy színésznője. A fiúnak kell az anya, mert sokáig rajongott érte, és mert belekényszerült ebbe a helyzetbe, amiből nem tud kiszabadulni. Az ország első számú színésznőjének választania kell a színház és a diszidáló lánya között. Weér Rebeka (Udvaros Dorottya) a színházat választja, mert a sikernél nincs semmi fontosabb számára. Lánya rituális eltemetése után a színésznő befordul és élőhalottá válik, a fiú kamu sztorikkal játssza el anyjának, hogy lánya él. Mert minden csak játék, meg nyelv: "Az igekötőid is gusztustalanok" - mondja az anya. Ezeket az igekötőket nem lehet filmre venni, ez a baj.
Alföldi lazán kezelte a regényt, ami nem baj, így viszont a történet teljesen az anya-fiú kapcsolatra koncentrál, óriási játékteret engedve Udvaros Dorottyának és Makranczi Zalánnak. Utóbbi Clint Eastwood-os karakter, csak a végtelen keserűséget látni az arcán, bár a történet se enged neki ennél többet. Bezzeg Udvaros Dorottya, aki hatalmasat játszik az öreg művésznő szerepében: kellőképpen imádja magát, hogy uralkodjon fián. Udvaros ezerarcú a filmben, és nagyon jól jön neki, hogy egy színpadi színésznő megjátszós, túlreagált életét kell előadnia. Mindezt az ősz hajáról lenőtt vöröses hajfestékkel, rengeteg ránccal, elfáradással, sárgás bőrrel. Néha meg fiatal anyukaként, aki az egész pártközpontot képes lenne megfektetni. Ezekre a szélsőséges színészi arcokra adják Amerikában az Oscar-díjat. És ez nem azt jelenti, hogy mennyire zseniális, csak azt, hogy látszik az akarat, hogy egy jó színésznőt megjutalmazzanak egy nagy szereppel.
A történet megkurtításával járt Eszter (Gryllus Dorka) karakterének kiírása a forgatókönyvből, akiből egy emocionális szexgépet varázsoltak, a végletek emberét: aki megtámadja a Szörnyella de Frász-kinézetű anyát, majd abortusza lesz. Alföldi állítása: a leghézköznapibb dolgainkban is végletesek vagyunk. Gryllus Dorka egy látványos, birkózó típusú szexjelenetbe, és egy visszafogottabba is bekerült. A könyvkiadót alakító Hernádi Juditnak is csak annyi szerep jut, hogy felvillantsák, az apja szeretője volt, ráadásul most a fiúval is lefekszik. Meg leszopja, ami vicces jelenet.
Egy elsötétített szobában játszódik Alföldi Róbert első filmjének jelentős része, ami jó döntésnek tűnik, hiszen a díszletek között érzi a legjobban otthon magát. Ráadásul a bezárt, besötétített, savanyú levegővel és porral szenyezett szoba ideális Alföldinek a lelki terror megfilmesítésére, kár, hogy a sok egyszerűsítés miatt végül pont az az undor hiányzik, ami a regényben annyira jelen van. Nem éreztem semmit, se viszolygást, se szeretetet, se érdeklődést, semmit.
Az anyát el kell pusztítani, ha már vele élni nem lehet, ez lesz a legfontosabb. A szerelem, a párkapcsolat emellett kevésbé érdekes, mert a főszereplő, Andor életében a szexualitás is az anyjához kötődik, és nem a szerelem vagy az erotika hívja elő, hanem a csalódás, az elbizonytalanodás, az anyja iránt érzett gyűlölet. Ezért dugja meg a kurvát, Nagy Marit, aki talán a legtermészetesebb a filmben (Lázár Kati az ellenkezője: mintha színpadon szavalna).
Egy biztos: Alföldi bizonyította, filmet készíteni bárki tud, aki lehetőséget kap és profikkal van körülvéve. Mert az operatőr Babos Tamás (Magyar szépség, Paszport) és a vágó Politzer Péter (Before Dawn, Fehér tenyér) is hozta a kötelezőt, még ha nem is a legkülönlegesebb munkájuk ez.
