Bizarr koktél

Első ránézésre azt mondhatnák, Harmony Korine rendező-forgatókönyvíró a Spring Breakers – Csajok szabadon című filmjével a tinédzserek újabban önálló műfajként szárnyra kapó bulizós filmjeibe (kezdve A csaj nem jár egyedül és hasonszőrű társai medencetáncos jeleneteitől a Project X – A buli elszabadul és a Képszakadás vadulásáig) vitte a Ken Park és a Kölykök mélyütését, átitatva a Nesze neked, Pete Tong!-féle DJ-klipfilmek zenei és képi hangulatával. Tagadhatatlan, Korine új mozijában van valami tripszerű, de a Spring Breakers – Csajok szabadon mélyebb és több síkon mozog. Egyik hangsúlyos vetületében a hit, az erkölcs (különösen a jó és a rossz viszonya) és a bűn kérdését helyezi előtérbe. Aki azt gondolná, ez Ken Park és a Kölykök forgatókönyvírójától idegen, téved.

[img id=453541 instance=1 align=left img]Örök purgatórium

Korine pályafutása scripteri indításakor világossá tette, a "white trash" ("fehér mocsok") kéretlen és kéretlenségében kínos dokumentálója akar lenni. Ehhez következetesen tartja magát. Nem azért értékelik alul a nézők a filmjeit, mert rosszak, hanem mert kellemetlen ezzel szembesülniük. A szemétre dobott egzisztenciákban turkál. Az általa írt két Larry Clark-film is a bibliai értelemben vett együgyűek között játszódott, akik – ahogyan később a rendezési során kidomborodott – vagy maguk választják a létezésnek valamely különleges típusát (Imitátorok, Trash Humpers), vagy fátumként nehezedik rájuk, és ott is maradnak a súly alatt, ebből a miliőből nincs menekülés (Tétova lelkek). Vallásosaknak: megváltás. Filmjei mintha az örök purgatóriumban játszódnának, nem pokol ez, de pokoli az, hogy az itt lévők zöme nem tud vagy akar tovább lépni, örökre itt ragad. Hasonló vidék a Spring Breakers – Csajok szabadon partygőzös Floridája.

Gyertek lányok ligetre, ott a világ közepe

Ahogy a nőöntudat nyolcvanas évekbeli himnusza szólt: a lányok csak szórakozni akarnak. Faith (Selena Gomez), Candy (Vanessa Hudgens), Brit (Ashley Benson) és Cotty (Rachel Korine) közönnyel ("uncsin") éli főiskolás mindennapjait, számukra boldogságot az okozna, ha a tavaszi szünet heteit önfeledt bulizással tölthetnék. Erre pénzt úgy szereznek, hogy rajtaütnek a sarki csirkeburgeresen és kirabolják. Az elszabadult óceán-parti partyk – amiket Korine rögvest a nyitójelenetben a maguk testi valójában ábrázol – egyike alkalmával azonban a rendőrök letartóztatják őket. A bajba jutott csajokon Alien, a környék hiphopban és kábítószerben utazó gengsztere (tuti platinafog-beültetéssel: James Franco) segít, leperkálja az óvadékot. Nem önzetlenül: ennek a világnak a császára kíván lenni, akár legjobb barátja-mentora, Archie (Gucci Mane) rovására is, és ebben számít a lányok közreműködésére.

A folyamatos jelen ígérete

A magát nem evilágiként meghatározó – kokszozó, lányokkal pénzben és medencében hempergő, a teraszán naplementében Britney Spearst zongorázó – Alient tarthatjuk ösztönei által meghatározott lénynek, de hajolhattunk arra is, hogy közeli kapcsolatban áll az ördöggel. Megkísérti a lányokat, csábítása látszólag testiöröm-jellegű, de nem az: azt ígéri nekik, amire leginkább vágynak, a folyamatos jelent, az örök bulizást. Azt hazudja, képes megállítani a pillanatot és a múlhatatlanságba merevíteni – és a csajok be is dőlnek neki (így is és úgy is), akik többször hangoztatják, az "itt és most" mámoros örömében érzik teljesnek magukat. S a megkísértés szempontjából lényegtelen, mi lesz a kísértővel, ha a "misszióját" teljesítette.

A lányok egyike lelkileg sérül, a másik testileg, s mire az utolsó kettő – géppisztolyos ámokfutását követően – visszatér a régi kerékvágásba (anyuhoz és az iskolai létbe), a Lamborghinijükkel a semmibe robognak, kiégtek – olyanok, mint két cél nélküli Thelma és Lousie –, értelmét vesztette létezésük. Fölöslegesek, a közöny eluralkodik rajtuk. Márpedig a közöny (a nihil) a sötétség táptalaja.

S hogy a hitről szól-e ez a film? Részben – vagy fontos részében – igen. Nem véletlenül hívják úgy a központi lánykaraktert úgy, ahogy: Faith, vagyis: hit, s nem véletlenül bajlódik vallásossága és a bikinis bűnözés és bulizás közt feszülő ellentéttel.

Felnőnek gyereklányok – és a kezdő lökés

Korine ismét remek, adekvát játszókat talált filmjéhez. Jól nevelt film-hercegkisasszonyok merítkeztek a mocsokba: a két Disney-álom jó-kislány, Selena Gomez (Hannah Montana-sorozat, Hamupipőke-történet, Hercegnő Védelmi Program) és Vanessa Hudgens (High School Musical 3.: Végzősök) hamvassága külön bukét ad filmnek, miszerint a tündérkékből ezúttal boszorkányok lesznek. Különösen Gomez hivatott megjeleníteni a "Lolitás" férfivágyakat, a gyermek- (vagy: angyal-) arcú lány tesztoszteron-túltermelésre sarkall (a film ilyen szempontból rokon az Álomháborúval is). Ugyan Gomez 21 éves, de simán elhisszük neki, mint ahogy Franco felizgult figurája is teszi a filmben, talán mindössze 15.

A szándékosan kevés párbeszédű film – ami kevés van, akkor is ugyanazt ismételgetik, főleg azt, "most jó" (akár a felnőtt-filmeknél – a párhuzam, az orgazmus révén, nem véletlen) – dialógusainak nagy részét a színészek rögtönözik, a hitelességről a tökéletesen passzoló képi világ (operatőr: Benoît Debie) és a zene (Cliff Martinez és Skrillex) gondoskodik. Azt nem tudjuk, vajon a Képszakadás-filmek célközönsége tud-e, akar-e a rengő melleken, a nonstop bulikon túlra látni, de ha szeretne, a Spring Breakers – Csajok szabadontól, az utóbbi idők egyik legeredetibb mozijától a kezdő lökést megkaphatja.

Kinek ajánljuk?
- Party-állatoknak, vagy aki szimplán bulizós, bikinis, lövöldöző lányok látványára vágyik.
- Aki kíváncsi arra, mit tud kihozni a Tétova lelkek alkotója a Képszakadás-világból.
- Bármilyen vallásban hívőknek.

Kinek nem?
- Annak – az idősebb – nézőnek, akit eleve undor fog el a „buli” szó hallatán.
- Aki egy "tarantinós-rodriguzeses" bikinis csajos trashfilmre számít.
- Könnyed filmre számítóknak.

8/10