A magyar cím misztériumával ne foglalkozzunk most hosszan, bár megérne egy misét a Quantum of Solace, azaz a "megnyugvás pillanatai"-nak meghökkentő magyarosítási kérdése. Ami minket ennél jobban érdekel, az maga Bond, akinek klasszikus "I'm Bond. James Bond."-idézete az egyik legerősebb nézőmotiváló a mozipénztáraknál igencsak régóta.
A Bond-recept
Bond szemérmetlenül túlél minden válságot, körülményt, és meg-megújulva rohangál háztetőről háztetőre, földrészről földrészre. S hogyan képes erre? A James Bond-filmek örök, jól bevált recept szerint készülnek. Végy egy jóképű férfit. Mi több: sármosat. Sőt: titokzatosat (női nézők kipipálva). Tégy mellé egy nőt. Mi több: több nőt. Férfi nézők kipipálva. A történetbe keverj összesküvés-elméleteket, némi konyhapolitikát - esetleg konyhapszichológiát, már ami hősünk vagy hősnőink érzelmi motivációi illeti - és rengeteg akciót, lehetőleg minél látványosabb épület-összeomlással, autós üldözéssel és magas épületekről való le- illetve átugrálásokkal. Férfi nézők többszörösen, illetve tinédzser célcsoport kipipálva. Ilyen egyszerű lenne?
Forster-film. És Bond-film.
Természetesen mindehhez olyan rendező szükségeltetik, aki miatt már jó előre várjuk is, milyen lesz az aktuális folytatás. Marc Forster ilyen, hiszen a Felforgatókönyv, a Maradj! Vagy a Szörnyek keringője rendezője eddig nem akciófilm-rendezői kvalitásairól - sem, hogy témánál maradjunk, kvantitásairól - nem tett tanúbizonyságot. Sokkal inkább érzékenységről, emberismeretről. Most tehát ő is "játszhat" egy kicsit, s közben nem akárhogy rak össze egy újabb Bond-mozit.
Menekülés gyászhangulatban
Daniel Craigen már úgy áll a szmoking, mintha éjszakára sem venné le. Karaktere a A kvantum csendjében gyászol. Na nem úgy, ahogy azt bárki más tenné, Bond tevékenyen önti formába az érzést, áruló szerelme elvesztése iránt érzett fájdalma és dühe hajtja. M (Judy Dench) segítségével rátalál arra a szervezetre, amely annak idején megzsarolta szerelmét. Vagyis még mindig valahol ott vagyunk, ahol legutóbb: Bond érzelmei e korai időszakában még zabolázatlanabbak. Tahitira utazik, hogy eljusson a szervezet egyik vezetőjéhez, Dominic Greene-hez (Mathieu Amalric). Miközben Bond egyre közelebb kerül ahhoz az emberhez, aki miatt Vesper elárulta őt, persze a saját bőrét is mentenie kell - naná, hogy olyan változatos helyszíneken keresztül, mint Ausztria vagy Olaszország - , hiszen a CIA meg rá vadászik.
Forster érdeklődését maga Daniel Craig keltette fel a huszonkettedik Bond-film rendezése iránt, aki hamar bele is szeretett az ötletbe. A színész szerint a Casino Royale forgatása sétagalopp volt A kvantum csendjéhez képest, mivel ezúttal sokkal brutálisabb fizikai megpróbáltatásoknak volt kitéve (a forgatás során háromszor meg is sérült). De egy igazi Bond nem nyafog, így a vásznon ebből nem sokat érzékelünk. S ne feledkezzünk meg a film új felfedezettjéről, a bájos Gemma Artertonról sem, aki igazi Bond-lány módjára vesz részt a film akciójelenetiben.
Forster nem tagadhatja le önmagát, érzékenysége, a részletek iránti figyelme nyomot hagyott a filmen. S miközben befelé, Bondra is figyel, minden Bond-filmek alaptételéből, a folyamatos izgalomból és a lebilincselő látványból - szintén ötösre felel. Az akciófilmek kedvelő egyaránt örömüket lelhetik az új Bond-moziban, akárcsak az elvetemült Bond-rajongók. Meg azok a hölgyek is, akik csak Craig sármjáért élik bele magukat az egyik Bond-lány szerepébe. Ajánlom mindenkinek a filmet tehát: aki férfi és aki nő.
Kinek ajánljuk?
- Férfiaknak.
- Nőknek.
- Bond-faneknek.
- Craig-rajongóknak.
Kinek nem?
- Akik eredendően nem akciófilm-kedvelők.
- Akik a meditatív filmeket vagy a hosszú beállításokat kedvelik...
8/10
