Carlo Pedersoli igazi csodagyerek volt: ötévesen már elkezdte az első osztályt, majd kihagyta az ötödiket, és rögtön hatosztályos gimnáziumba ment, tizenhat évesen már a római egyetem vegyészkarának hallgatója volt, majd a jogi karon tanult tovább. Volt úszóbajnok és az olasz vízilabda-válogatott játékosa, de a legtöbben a pofonosztó filmsztárként ismerik: Bud Spencer idén lenne 95 éves.

Egy felügyelő a tetőn

Ha Bud Spencerről beszélünk, megkerülhetetlen örök társa, Terence Hill, és persze a személyes vonatkozás, vagyis az, hogy a cikkíró mikor találkozott először a Spencer-Hill filmekkel. Számomra igazi mélyvíz volt az első Bud Spencer-film, amelyben se Terence Hill nem szerepelt, se a párosra jellemző könnyed humor. Ez egy igazi olasz krimi volt, a Piedone, a zsaru, amelyet eredetileg tíz évvel születésem előtt mutattak be, 1973-ban. Én már a nagymamám Orion tévéjén láttam, feltehetően olyan öt-hat évesen a szüleim ajánlására (!), és a mai napig emlékszem a nyitójelenetre, ami valljuk be, tényleg elég hatásos: egy matróz lövöldöz a tetőről a tömegbe, majd megérkezik Rizzo felügyelő, minden figyelmeztetés ellenére, fegyvertelenül felsétál a lépcsőn a tetőre, lekever pár pofont a matróznak, és a végére még össze is haverkodnak. Az első Piedone-film sztorija a kábítószerkereskedelem körül forog, és bár annyira nem durva, mint az olasz zsarufilmek, egyértelműen nem a legkönnyedebb darab a Bud Spencer-filmográfiából. Emlékszem, hogy gyerekként nem sokat értettem a sztoriból, de amikor először megjelent Bud a tévé képernyőjén, az teljesen megbabonázott, és ez azóta sem múlt el.

Bud Spencer korai filmjei, főként amelyek a hetvenes években készültek, még inkább a felnőtt nézőket célozták meg. Csak később készültek olyanok, amelyek a fiataloknak szóltak – igazából ezeket vetítik a legtöbbször a tévében.

A folyamat, ahogy Spencer filmjei egyre „finomodtak”, jól megfigyelhető a Piedone-filmeken: Rizzo felügyelőt még háromszor játszotta el, a karakter végigkísérte a színész hetvenes évekbeli pályáját. Minden résszel egyre távolodott a zsarufilmektől, és egyre közelebb került az ifjúsági filmekhez.

Piedone járt Hongkongban, Afrikában és Egyiptomban, sőt egy ötödik film is tervben volt, amelyben Rióba látogatott volna, ám az végül nem valósult meg. Talán majd az új sorozatban, ami már értelemszerűen Spencer nélkül készül.

A Piedone, a zsaru azért is jelentős Bud Spencer pályáján, mert addigra már befutott színész volt, hiszen olyan – Hill-lel közös filmek – voltak mögötte, mint Az ördög jobb és bal keze 1-2. (1970, 1971), a Mindent bele, fiúk! (1972), vagy épp az olasz horror egyik mesterével, Dario Argentóval forgatott 4 légy a szürke bársonyon (1971). Piedone volt Spencer kedvenc karaktere, ráadásul az első rész ugyanabban az évben készült, amikor Terence Hill egy jelentős önálló filmmel jelentkezett, amelyben elbúcsúztatta a klasszikus westernt: ez volt a Sergio Leone forgatókönyvéből készült Nevem: Senki.

Ez is érdekelhet

10 dolog, amit talán nem is tudtál a Piedone-filmekről

Kovács Kati is megénekelte Bud Spencer pofonjait a '80-as években. Lett volna eredetileg egy ötödik film is Piedone Brazíliában címmel, de végül sosem készült el. Összeszedtünk néhány érdekességet a Piedone Egyiptomban kapcsán, ha már hétvégén újra levetíti a tévé.

Lássuk!

„Kéne egy gondnok, mondjuk Bud Spencer”

Bud Spencer, vagyis Carlo Pedersoli a való életben is hasonló karakter volt, mint a filmjeiben. Nápolyban született, amit mindig külön hangsúlyozott, sőt a Piedone Afrikában című filmbe is beépített: mikor megkérdezik tőle – illetve Rizzo felügyelőtől –, hogy olasz-e, ő azt feleli: „Nem, nápolyi.”

Carlo már az iskolában megismerkedett Luciano De Crescenzóval, az olasz íróval, akivel később is jó barátságot ápolt. Crescenzo így emlékezett vissza az iskolaévekre:

„Hogy édesapámat meglátogathassam, át kellett mennem egy dombon, ahol mindenféle haszontalan kölyök állt lesben. Carlóval kísértettem el magam, és amint meglátták őt, békén hagytak.”

Azért ez tényleg olyan, mint egy későbbi Bud Spencer-film (mondjuk, jusson eszünkbe a „Csak a fogamat ne!” felkiáltás).

Pedersoli 1967-ben költözött Amerikába, és az Isten megbocsát, én nem! című filmhez vette fel a Bud Spencer nevet. Ebben szerepelt először Terence Hill-lel, ám ez inkább egy bosszúwestern, cseppet sem olyan, mint a későbbi bunyós burleszkjeik. A film nálunk Nincs bocsánat és Bunyó húsvétig címen is futott. Érdekesség ugyanakkor, hogy Németországban, ahol szintén nagy kultusza van a páros filmjeinek, késztettek egy finomított változatot: ebből kivágták a durvább jeleneteket, és a párbeszédeket is komikusabbra hangszerelték a szinkronban. Ez Zwei vom Affen gebissen vagyis Ketten, akiket a majom megharapott címen fut. És hogy honnét a Bud Spencer név? Az biztos, hogy Carlo a kedvenc színésze, Spencer Tracy után választotta a vezetéknevét. A Bud viszont igazi rejtély:

• egyes források szerint kedvenc söre, a Budweiser adta az ötletet,
• mások szerint a termete után kapta a becenevet (a ’bud’ rügyet, bimbót jelent),
• de van olyan verzió is, hogy a Buddha rövidített változata.

Igazából ezek közül mindhárom megállja a helyét, és egyszerre jellemzi a színészt.

Bud Spencer 2016 óta nincs köztünk, utolsó, és sajnos nem is túl jó tévésorozatát 2010-ben vetítették (ennek a rettenetes magyar címe: Nincs kettő séf nélkül), ám munkásságnak öröksége mindmáig jelen van a popkultúrában. Én magam is rendszeresen járok a Spencer Hill Magic Band koncertjeire, amely autentikusan játssza a filmzenéket.

Ha a haverommal beszélünk telefonon, bármelyik pillanatban elhangozhat, hogy: „Elnézést uram, szíveskedjék bedobni hat dollár huszonöt centet, különben bontom a vonalat!”

És hogy mást ne mondjak, a Honeybeast zenekarnak (tudod, amelyben Hernádi Judit lánya, Tarján Zsófia énekel) van egy Bud Spencer című száma:

Ne nyomd a gombot!
Lefagy a rendszer
Kéne egy gondnok
Mondjuk Bud Spencer
Nem lesz több baj – bár kidől a fészer
Még pofont nem rontott
és nem mondja kétszer
A vállain nőttünk fel
A válláig érünk fel

(via Tobias Hohmann: Bud ​Spencer – Terence Hill krónikák, Wikipedia)