A Vasember második része nemcsak a bádogpáncélt duplázta meg, de a jó csajokat és a poénokat is. Scarlett Johanssontól Samuel L. Jacksonig mindenki beleszeretett a saját szuperhősébe.
A Vasember 2 nem tipikus hollywoodi folytatás, mert ugyanolyan jó, mint az elődje. A készítők szokás szerint megduplázták a téteket: Tony Stark most már két nő (Gwyneth Paltrow, Scarlett Johansson) közt őrlődik, miközben két sztárszínész (Mickey Rourke, Sam Rockwell) ármánykodik ellene. És végre hősünk katona haverja (a szerződésvita miatt kidobott Terrence Howard helyett Don Cheadle) is beugorhat a bádogpáncélba, hogy ketten aprítsák az ellent. Jon Favreau rendező 140 millió helyett a legszerényebb becslések szerint is minimum 200 milliót tapsolt el a Vasember 2-re, és ez meg is látszik, nem spórolt sem a robbantásokon, sem a poéngyáros forgatókönyvírón.
Mert a folytatásoknál a sztorin a legkönnyebb elcsúszni. Már ismerjük a karaktereket, nem kell eredettörténettel meg jellemfejlődéssel pöcsölni, kényelmesen fejest ugorhatunk a nonstop akcióba. A legtöbb második résznél (még a Bolygó neve: Halálnál és a Terminátor 2-nél is) az alkotók annyi brutális újdonsággal akarják túllicitálni saját magukat a még nagyobb bevételt hajszolva, hogy elfeledkeznek arról, miért imádta a néző az első részt.
Egy 63 óta futó történetfolyamból nehéz összedrótozni egy mozifilmnyi ütős sztorit, de Justin Theroux-nak sikerült. Az előző rész négy forgatókönyvíróját átcsábították más képregényfilmekhez (a Cowboys and Alienshez és a Buck Rogershez), Theroux viszont egymaga is felismerte a jó Vasember-sztori kellékeit. A 60-as évek naiv komcsiellenességét összegyúrta egy 79-es kultsztorival, az alkoholizmust és a robotpáncélra áhítozó versenytársat először behozó Demon in a Bottle-lel. Mindezt áttéve a 80-as évek Robotzsaruját idéző, cégek uralta világba, ahol ugye mindig a legrohadékabb fegyvergyárosra (itt Sam Rockwellre) bízzák a rendfenntartó erők reformját, és az mindig lecseréli a régi bádoghőst egy újra.
A Vasember 2 szerencsére az X-Men-szériához hasonló profizmussal kezeli a jelenetenként betoppanó új szuperhősöket. A képregénygeekek örülhetnek, a szénné tetovált, villámostorokkal hadonászó Mickey Rourke a legcoolabb főgonosz Heath Ledger Jokere óta. A főszereplő mellé felsorakozó sztárokról (Samuel L. Jackson mint Nick Fury, Don Cheadle mint War Machine, Scarlett Johansson mint Fekete Özvegy) meg egyenesen ordít, hogy alig várták a maskarában parádézást, mert belezúgtak a saját szuperhőseikbe. Ez már rég nem a 90-es évek, amikor Alec Baldwin megbukott az Árnyékkal, George Clooney meg latexcsöcsökkel égette magát a Batmanben: Samuel Jackson most ott tart, hogy 8 másik Marvel-filmben akar visszatérni Fury ezredesként.
A Vasemberrel azért van piszok nagy szerencséje a stúdiónak, mert a széria egyszemélyes hajtómotorja Robert Downey Jr., aki 45 évesen jobb színész, mint valaha. Tony Stark karakterét hiba lett volna odadobni egy random hollywoodi színésznek (Tom Cruise, Clive Owen és Nicolas Cage is esélyes volt), olyan arc kellett, aki a 80-as éveket Kiefer Sutherlanddel piálta végig, és ha nem Sarah Jessica Parker vagy Deborah Falconer ágyában volt, akkor a sitten vagy az elvonón. Downey ilyen múlttal rutinból hozza az alkesz playboyt, akit soha nem győzhetnek le az ellenséges szuperrobotok, de a bombanők igen.
Ez a színész egyszerűen profi, a mozitörténet legbénább akciófilmjét is képes lenne megmenteni, ha benyöghet pár poént, raknak mellé egy-két bombázót, meg AC/DC-t kevernek a hősködése alá. Justin Theroux pedig már a Trópusi viharban is Robert Downey-nak írta a legjobb poénokat, és mivel mindketten hardcore képregénybuzik, vigyorogva pakoltak a Vasember 2-be is olyan alázásokat, mint mikor Stark Amerika kapitány pajzsával támasztja ki a pincéjében billegő részecskegyorsítót.
A Vasember 2 az első rész szintjét hozó, közönségbarát geekmozi, igazi 8/10-es látványfilm, ami a 3d-őrület közepén 2d-ben is horzsol. A stáblistát pedig ne csak az AC/DC miatt tessék végigülni, lesz egy utalás a következő Marvel-mozi főhősére is.
