A zseniális rövidfilmből szemkápráztató, ám középszerű egészestés darab készült. Látványosnak látványos a 9, ám értékelhető forgatókönyv híján nincs történet és nincsenek karakterek, amik leköthetnék a néző figyelmét.
Shane Acker 2005-ben készítette el 9-re keresztelt, alig tízperces poszt-apokaliptikus látomását, melynek sikerével rögtön veszélyesen közel került az élvonalhoz (a pazar kisjátékfilmet itt tudjátok megtekinteni). Első ízben Oscar-jelölést tudhatott magáénak a Legjobb animációs rövidfilm kategóriájában, másodízben pedig Tim Burton és Timur Bekmambetov barátságát és produceri támogatását élvezhette, végül a két filmes mogul segítette az ifjú alkotót, hogy szösszenetét egészestés animációvá duzzaszthassa. Viszont maradjunk inkább a hígításnál, ugyanis a 9 nagyjátékfilmes verziójából pont az a rejtélyesség és elliptikusság veszett ki, ami a rövidfilmet apró gyöngyszemmé avanzsálta.
Törvényszerű volt, hogy az eredetileg némafilmes romodüsszeiát kontextusba kell helyezni, a karaktereket, illetve az előtörténetet is ki kell dolgozni - 79 perces játékidejével a 9 nem is lett kimondottan bőbeszédű -, viszont ezt, az animációs filmek szempontjából hagyományos hosszúságúnak mondható filmidőt nem sikerült épkézláb cselekménnyel kitölteni. A rövidfilm erénye pont az in medias res kezdésből és a jótékony "balladai" homályból fakadt, ezzel szemben itt konkrétan a Terminátor-filmekből elcsent apokalipszist kapjuk, melyben a gép teremtője, az ember ellen fordul, némi Ollókezű Edward és Oddworld - Abe's Odyssey áthallással (a kultikus számítógépes és konzoljáték nyitányát itt nézhetitek meg, Acker látszólag ismerte a játékot, film és program látványvilágában legalábbis sok a hasonlóság). A retro-Skynet rémuralma elől menekülő rongybabák (élen a rejtélyes Kilences számúval) így nem tesznek mást, csak körbe-körbe rohangálnak, praktikusan végig ugyanazon gépmonstrum elől. Lehet akármilyen illusztris a bábukat szinkronizáló színészgárda, ha minden egyes számmal ellátott egyed csupán unásig ismert szereparchetípust testesít meg, s varrott kis szájukból csupán közhelyes mondatfoszlányok esnek ki.
A 9 legnagyobb erénye a hangulata és a látványvilága, amit Acker sikeresen mentett át az eredeti opusból. A két megaproducernek köszönhetően több pénz állt az alkotó rendelkezésére, aki így még részletesebben és érzékletesebben dolgozhatta ki apokalipszis utáni vízióját. A főleg zöldben és barnában úszó romhalmaz kiváló helyszín a parányi kis rongybabák expedíciójához, még ha a cselekmény redundáns és körkörös mivolta miatt nem sokat láthatunk a lerombolt világból. Mivel a szüzsé nem áll másból, mint menekülések és/vagy akciójelenetek egymásutánjából, a nagy számok törvénye alapján akad egy-két emlékezetes pillanat, ám a 9 mentes minden dramaturgiai fogódzkodótól, így majdhogynem teljesen "megemésztetlenül" száguld át az ember agyán.
