Az 1956-os forradalom és szabadságharc filmjei szükségszerűen beszélnek egymással. A Szabadság, szerelem című alkotásban, az orosz tankokkal vívott harc közepette a pesti forradalmárok azt kérdezik, mikor jönnek már a budakeszi srácok. Azok a fiúk, akikről nem szólt eddig a történelem, akik kimaradtak a história lapjairól. Hogy újra visszakerüljenek oda, arról Erdőss Pál filmje gondoskodott.
A Budakeszi srácok című alkotás sokféle műfaj ötvözete. Első megközelítésre - az irodalmi alapanyag, Kovács István díjnyertes regénye, A gyermekkor tündöklete ismeretében - klasszikus beavatási történet és személyiségfejlődés. A főhős, a tízéves Pista félárva fiú, aki elvesztette orosz fogságban sínylődő apját, akit édesanyja kiad nevelésre, fizikai és lelki eltartásra a nagymamához. Az alföldi tanyavilág megtanítja Pistát a rítusok, a természet törvényeinek tiszteletére. 1955 késő nyarán az anya úgy gondolja, hogy újra magához veszi gyermekét. Pista, a tanyasi világ egyértelmű értékrendje után, szembesül a felnőtt élet bonyolultságával. Megismeri anyja szeretőjét, akihez nyilvánvalóan ellenséges érzelmek fűzik. Megismeri a félig budapesti, félig falusi miliőt. A lelki-fizikai próbatételek, a hazugság magamentő világa vezeti el a kisfiút a szabadság tiszteletéig és szeretetéig, a forradalom által hirdetett eszmék örökké való vállalásáig.
A budakeszi kisvilág bemutatása egyúttal híradás és dokumentum is. A szűkebb környezet, a szanatórium, a budakeszi Varázshegy alkalmas arra, hogy feltáruljanak az emberi kapcsolatok, a féltve és félve őrzött múlt, a jelenhez való viszony. A felsorakoztatott figurák a maguk egyediségében is ismert alakok. Az anya egy kilátástalan történelmi szituációban küzd meg - a társadalmi kivetettségen túl - a férfi nélküli lét gyötrelmeivel és a rászakadt nevelés felelősségének erkölcsi parancsával. Nagy-Kálózy Eszter szép alakításában ezt a kettős szorításban élő asszonyt látjuk, aki végül meghozza a korántsem könnyű, a lelkiismeret szavára hallgató döntést. Bán János az anya szeretőjét játssza, hitető erővel. A magyar színészvilág színe-javát felsorakoztató szereplőgárdából említsük meg Koltai Róbertet. Látszólag a kisember sokszor megformált figuráját alakítja, az orosz hadifogságból hazatért általános iskolai ének-orosz tanárt. Koltai a verbális vicceken, szójátékokon és a helyzetkomikumon túljutva a kiszolgáltatottság, megaláztatás és a kőkemény emberi tartás határmezsgyéjén állítja elénk az alakot.
Erdőss Pál filmje - túl a kamasztörténeten, a kisvilág lélektani és politikai vizsgálatán - tisztelgés a hősöknek. Elsősorban Márity László, a forradalom és szabadságharc mára szinte elfeledett mártírja előtt. A húszesztendős életkort alig túllépő fiatalember karolta fel és védelmezte a gyermek Istvánkát, ő volt az, aki személyes példájával életre szóló útmutatást adott.
Kovács István önéletrajzi regényéből Zahora Mária írta a forgatókönyvet. A történetet az ünnepek, illetve az azonosítható dátumok tagolják. A tanévnyitó és a tanévzáró, az állami ünnepek, a karácsony és szilveszter-újév némileg külsődleges keretét adják az eseménysornak, s némileg elterelik a figyelmet a belső változásokról. Igaz ez akkor is, ha tudjuk, hogy a gyermek számára a kapaszkodót a jeles napok adják.
A film egységes hangulatát Darvas Ferenc zenéje és Pap Ferenc képei biztosítják. Bármilyen évszakban is járunk, az operatőr felvételeit elégikus atmoszféra hatja át. A tudatos látványelemek csak felerősítik a gyermekkorból való korai kilépés fájdalmát, a történelem rövidebb-hosszabb ideig tartó tragikus alakulását. Ezt a lehangoltságot csak látszólag ellenpontozza a záró kép ódikus emelkedettsége, a gyermekien korai vállalás és hittétel a forradalom és szabadságharc eszméi és hősei mellett.
