Tipikus Oscar-díjas filmet készített a hetediket és a Harcosok klubját jegyző David Fincher Brad Pitt főszereplésével. A tipikus jelentése: megalomán, érzelmes hollywoodi eposz szomorú szimfonikusokkal, rengeteg statisztával és látszólag sok mindenről szóló történettel. 13 Oscar-jelölést ért eddig.
A nézők pedig szeretik a Benjamin Button különös életét, jelenleg az imdb-n minden idők 106. legjobb alkotása, aminek persze tudjuk az okát. Az emberek mindig rajongva szeretik az olyan eposzokat, amelyek nagy érzelmeket váltanak ki, jelentős színészi alakításokkal találkoznak és láthatóan rengeteg statisztát és háttérembert mozgatnak meg. A Benjamin Button tipikus Oscar-díjas film, amennyiben a rendezőt, a színészeket, az elköltött pénzt, a film hangulatát és az egész grandiózusságát vesszük figyelembe, ezért a 13 jelölés az Oscarra nem meglepő.
Pitt egy törpe nagypapa, aki folyamatosan fiatalodik a filmben, mert egyszer egy óragyártónak meghalt a fia, ezért a következő óráját úgy építette meg, hogy visszafele pörögjön, hátha visszatér. Helyette megszületett Benjamin Button rohadt öregen, és az apja rögtön le is passzolta. Egy filmbe nem lehet ennyi problémát belesűríteni, hogy az öregember kislány közti szerelmet, a fiatal srác öreg nő közöttit, az időskori munkavállalást, az előítéletektől és sztereotípiáktól sújtott társadalom kritikáját, az apaság kérdését megoldják két és fél órában.
16 éve olvasta először David Fincher az F. Scott Fitzgerald novellájából készül Benjamin Button különös életéről szóló forgatókönyvet, majd 2001 környékén kapta kézhez a Forrest Gump forgatókönyvírójának, Eric Rothnak a változatát. Több kritikában is említik, hogy olyan Forrest Gump-os, mivel majdnem egy teljes évszázadot átél. Csak azt kevesen említik meg, hogy itt se irónia, se humor nincsen, csak mély szomorúság, hogy bármi történjék, mi meghalunk, ezért a boldogság is csak időleges.
Talán ez lehetett volna Brad Pittneka kötelező szerep ahhoz, hogy legyen egy arany szobra, ha már annak idején A tizenkét majomban nyújtott őrült alakításáért nem kapta meg. Pedig ebben a filmben végre láthattuk Brad Pitt teljes pályáját bébikorától nagypapaságáig. Előre megjegyzem, hogy az egyik kedvenc színészem, ezért a film közben pörgettem a filmjeit a fejemben: Thelma és Louise, hosszú hajjal A szenvedélyek viharában és Interjú a vámpírral, majd jött A tizenkét majom, a Hetedik, a Pokoli lecke és minden idők legmeghatározóbb popkult filmje, A harcosok klubja. Azóta a szomorú tekintetű Jesse Jamest is eljátszotta, vagy a haverok miatt forgatott Ocean-sorozatot. De ebben nem kell mutatnia semmit, mert mindent elvégeznek helyette a sminkesek és maszkosok, meg utólag a számítógépes kollégák.
Forrest Gumphoz Tom Hanks átalakult, Brad Pittre pedig csak maszkot húznak. Pontosabban különböző emberek játsszák a fejükön kék harisnyával az éppen aktuális Brad Pittet (ezért Fincher őket csak Hupikék törpikéknek nevezte), majd Pitt fejét utólag rátették. Viszont mellette élete két szerelme, Tilda Swinton és Cate Blanchett is elhiteti velünk, hogy beléjük lehet szeretni, és Blanchett ráadásul kicsit öregszik is Pitt mellett, bár mintha nem ugyanolyan ütemben tenné, mint kedvese. A film vége nem titok, ott a karfát fogva zokognak majd fel a nézők, mindenki készüljön erre.
David Fincher minden filmjéhez megtalálja a hangulatot, így lett a Hetedik izgalmas, a Harcosok klubja pörgősen anarchista, a Pánikszoba nyomasztó (jó a Zodiákus meg lassú). A Benjamin Button viszont végig szomorú, még akkor is, amikor a szerelem kerül a középpontba, ráadásul ha nem visszafele élné az életét Benjamin Button, akkor a világ legunalmasabb életrajzi filmje lenne. Öregen megszületni nem jelenti azt, hogy mindenféle tudásunk meglenne, vagyis csak a külső öreg, ilyen szempontból az Elefántember című Lynch-film izgalmasabb, mert az legalább ronda.
Technikailag zseniális a film, tuti jár nekik négy-öt Oscar ezekért, de semmiben nem különbözik Lumiéres-ek első filmjétől, ahol csak bámulták az érkező vonatot a nézők, most meg ugyanezt teszik az öregből bébivé átalakuló Brad Pittel. Mondjuk a mozi alapvetően erről a rácsodálkozásról szól. A Benjamin Button sikere a monumentalitásban és az érzelmekre való pofátlan rájátszásban rejlik. De lehet, hogy egy huszonéves testébe ragadt nyolvanöt éves, kérges szívű tata vagyok tényleg.
