Az Oscar-verseny legvitatottabb díjazottja Marisa Tomei, akit 1993-ban, a Vinny, az 1 ügyűben nyújtott alakításáért díjaztak. Senki sem számított Tomei győzelmére, hiszen az ellenfelei igazi nagyágyúk voltak, Judy Davis, Joan Plowright, Vanessa Redgrave és Miranda Richardson, akik jeles drámákban nyújtottak szép, veretes alakítást, a fiatal színésznő pedig egy könnyed vígjátékban, ami több mint egy évvel korábban készült, így talán nem is nevezhették volna. Így aztán, amikor Jack Palance kinyitotta a kérdéses borítékot és felolvasta a nevét, rögtön elterjedt a pletyka, hogy részeg volt, és mivel nem látott jól, rossz nevet olvasott fel. Ez a pletyka még ma is él, pedig a gálán a színfalak mögött két közjegyző is áll, akiknek csak egy dolga van: közbeavatkozni, ha rossz nevet olvasnak fel. Azóta az is felmerült, hogy a díjat Tomei akkori producer élettársa vette meg, de ez sem sokkal hihetőbb.

Angelina Jolie-t ma már elismert rendezőnőként és az egyik legnagyobb filantrópként ismerjük, aki segít, ahol tud, örökbefogadott gyermekeit példás módon neveli, pedig a színésznő fiatalon Hollywood igazi botrányhőse volt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a 2000-es Oscar-gálán nem mással smárolt, mint a saját testvérével. Már az is furcsa volt, hogy Jolie bátyja, James Haven oldalán jelent meg a díjátadón, de amikor bejelentették, hogy az Észvesztőben nyújtott alakításával Oscart nyert legjobb mellékszereplőként, a színpadon szájon csókolta testvérét, ami mondjuk Oroszországban elmegy, Amerikában aligha. Az sem segített, hogy a színésznő még a köszönőbeszédében is arról áradozott, mennyire imádja a bátyját. Tegyük hozzá, hogy Jolie ekkor még Billy Bob Thornton felesége volt, aki nem volt túl jó hatással rá.

A 2000-es Oscar-gála nemcsak Angelina Jolie Oscar-díjáról szólt, mivel a díjkiosztó előtt három nappal eltűntek az Oscar-szobrok, amiket három darab kivételével egy hajléktalan talált meg egy szemeteskukában. A férfi visszaszolgáltatta a szobrokat az Akadémiának, amit ők hálából két tiszteletjeggyel honoráltak. A hajléktalan megjelent a díjátadón, a közönség állva ünnepelte - arról viszont nem szól a fáma, hogy mi lett az illető sorsa a későbbiekben...

Focimeccseken gyakran fordul elő, hogy egy pucérra vetkőzött szurkoló a pályára szalad, hogy valamilyen okból megszakítsa a mérkőzést - rendszerint azért, hogy magát mutogassa -, de van olyan, hogy egy őrült az Oscart célozza meg. Az 1974-es gálán a műsor házigazdája, David Niven mögött bukkant fel egy békejelet mutató pucér férfi. A brit Niven, aki éppen Elizabeth Taylort készült bejelenteni, először meghökkent, majd gyorsan kapcsolt. „Hát nem csodálatos belegondolni, hogy valószínűleg az egyetlen dolog, amivel ez a férfi mosolyt fakaszt, ha levetkőzik, és feltárja a hiányosságait?” Az illetőt egyébként Robert Opelnek hívták, fotográfus volt és melegjogi aktivista, aki magát újságírónak kiadva jutott be a rendezvényre. Opal később galériát nyitott homoszexuális festők alkotásainak, de 1979-ben gyilkosság áldozata lett.

Volt már halálos áldozata is az Oscar-díjátadóknak, és nem szívrohamról beszélünk! Az illetőt Johnny Stompanatónak hívták, és a New York-i olasz maffia befolyásos tagja volt, és abban az időben a meseszép hollywoodi színésznővel, Lana Turnerrel járt. A színésznő 1958-ban úgy döntött, hogy az Oscar-gálára nem kedvesével, hanem anyjával és lányával megy el, de Stompanato őrjöngeni kezdett, ami látványos szakításhoz vezetett. Ezután a férfi halálosan megfenyegette a színésznőt, és amikor tettlegességig fajult a dolog, Lana lánya leszúrta az anyjára támadó Stompanatót. Lana Turnert és lányát felmentették, tettüket önvédelemnek minősítették.

A szóbeszéd szerint Woody Allen - akit pályája során több mint egy tucatszor jelöltek legjobb rendezőnek - 1978-ban azért nem vette át személyesen az Annie Hallért neki ítélt kitüntetéseket, mert a gála estéjén éppen barátaival klarinétozott a kedvenc kocsmájában, majd hazament, olvasgatott és elaludt. Akár igaz, akár nem, szépen kifejezi a mester viszonyulását a díjakhoz, pedig hosszú karrierje során összesen 44 Oscar-jelölést mondhat magáénak rendezőként, íróként és színészként - de lehet, hogy pont ezért veheti könnyedén a dolgot.

Az Oscar-gála rendszerint a ruhákról szól: ki mit vett fel, melyik divatmárka hányszor szerepel, mekkora a dekoltázs és kivillan-e a bugyi. Csakhogy ezeket a ruhákat rendszerint szemrevaló színésznők öltik magukra, nem szőrös férfiak. Pedig Trey Parker és Matt Stone pontosan ezt tették, amikor a South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlanban elhangzó dalukat, a Blame Canadát Oscarra jelölték. Ráadásul a duó nem akármilyen női ruhában érkezett: Stone azt a dresszt másoltatta le, amiben Gwyneth Paltrow az előző évben érkezett a gálára, Parker pedig Jennifer Lopez által a Grammy-díjátadón hordott ruháját csináltatta meg, és az egész estén ezekben a ruhákban maradtak, folyton azt kiabálva a sajtó munkatársainak: „Nem szégyelljük a testünket!”.

Bár az Oscar-díj a filmipar legnagyobb elismerése, van akit ez nem hat meg. Marlon Brando például el sem ment, amikor 1973-ban A Keresztapában nyújtott alakításáért díjjal tüntették ki, maga helyett azonban elküldött egy gyönyörű indián lányt, Sacheen Littlefeathert, aki apacs öltözetben jelenet meg, hogy felolvasson egy 15 oldalas levelet - ezt a szervezők ugyan nem engedték meg, de adtak neki 60 másodpercet, hogy elmondhassa a magáét - ami a filmipar az amerikai őslakosokkal való bánásmódjáról szólt. Később megpróbálták eljuttatni a díjat Brandónak, de az így sem vette át, azért később már meg sem hívták a gálára. Két évvel korábban George C. Scott viselkedett hasonlóan, amikor a Patton - A tábornok főszerepéért kapott Oscart nem vette át, arra hivatkozva, hogy a színészi alakításokat csak akkor lehetne összehasonlítani, ha mindenki ugyanazt a szerepet játszaná.

Amikor Adrien Brody megnyerte az Oscar-díjat A zongoristaban nyújtott szerepért, örömében nem tudta fékezni magát, és a színpadra érve magához rántotta a jóhírt bejelentő Halle Berry-t - akivel korábban nem álltak közeli barátságban -, és derekasan lesmárolta a köpni-nyelni nem tudó színésznőt, aki aztán udvariasan nevetgélt, az esetet pedig sokszor parodizáltak azóta, köztük egyszer maga Brody is. A film kapcsán persze más botrány is volt, hiszen Roman Polanski a legjobb rendező kategóriában nyert, noha Amerikában a mai napig is körözés van ellene kiskorú megrontásáért - ezért a közönség egy része a tiltakozásának adott hangot, a másik a tetszésének.

Az 1999-es díjátadó politikai okokból okozott kellemetlen perceket a szervezőknek: ekkor vehette át a 89 éves Elia Kazan életműdíját - neki két rendezői Oscarja is volt már ekkor -, ami rengeteg embert felháborított, mivel az örmény származású rendező az ötvenes évek elején a McCarthy szenátor vezette Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság meghallgatásán több kollégáját is megnevezte, mint kommunistát. Kazan kitüntetése ellen a gála helyszínének épülete előtt is többen tiltakoztak, számos művész - köztük Nick Nolte és Ed Harris - pedig hangsúlyosan ülve maradt, és nem tapsolt a díj átadásakor, igaz, mások, mint Warren Beatty, Meryl Streep és Helen Hunt állva tapsolták meg a rendezőt.