Persze attól se kell a falnak menni, hogy Return To Me, de az legalább nem akar úgy tenni, mintha tudna mindent, és a végin majd te is rájössz, hogy itt már szólva lett előre, üzenve hovatovább a cím útján.
Ha én megismerkednék egy olasz étteremben dolgozó lánnyal (üsse kő, lehet a Minnie Driver is, bár volna még pár ötletem, noha róluk konkrétan tudom, hogy 1. nem tudnak főzni, 2. ha egynél több tányért kellene, mindegy: szóval összetörnék), hát egyből elmesélném neki, hogy mennyire imádom a szerelmes filmeket, majd csak aztán állítanám csatasorba otthon a konyhán.
Ám az orientáció számos probléma forrása (amije a hagymás zsírnak is, úgy-e) lenne. Mer´ az a nő igenis tegye bele a szívét meg a lelkét a mi a fenébe is, mármost Bonnie Hunt (rendező, felesbe forgatókönyvíró, meg még játszik is benne jó szívvel) ezekkel takarékoskodik legkevésbé, a szívvel meg a lélekkel, na ja, egy szerelmes film, de itt szó szerint veszik (és adják) a belsőségeket, már alig várom a stíl további darabkáit. A pacal bosszúja, Tűzszekérrel támadó pájsli, ilyenek érdekelnének nagyon, öreganyám térde kalácsáról már nem is szólva, mert a konyha ott is keveredik a szerelemmel, azt meg bírom.
Viszont ha én dolgoznék egy olasz étteremben, eszem (munka közben is, csak úgy csipegetve) ágában se lenne beleszeretni David Duchovnyba, bár mondják sokan, hogy jó, én különösen a Vörös cipellőkben komáltam meg, most lehet, hogy megnézek egy X-aktákat is, állítólag abban is szép a lány.
