Kivágódik a mai Radnóti Gimnázium egykori kapuja, ahol az udvaron már nagyjából 2000 zsidó gyűlt össze - nyilasok terelték őket egybe sebtiben: "senki ne hozzon magával semmit, csak ide megyünk, a Dunához". A kapuban SS-motorosok jelennek meg, majd a jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére kikergetik a nyilasokat az ajtón, és elfoglalják őrhelyeiket.
Ez a képtelen történet nem az épp sztrájkoló hollywoodi forgatókönyvírók fejéből pattant ki, hanem a közép-európai történelem koreografálta így, s Rákóczi árulóvá lett brigadérosának kései leszármazottja áll a hátterében. A férfi önszántából került a második világháború hadi gépezetébe, hisz hadirokkantként tért vissza az első világháborúból. Egy amerikai céggel a háta mögött nem egyébben iparkodott, mint hogy embereket mentsen, ráadásul pimaszul kihíva a sorsot: a gimnáziumba elszállásolt munkaszolgálatosoknak ruhát gyűjtő alakulat igazi fedőszerv volt, hovatovább épp szemben egy nyilasházzal.
A századosnak jó kapcsolatai voltak, és pénze is elég, de minden pillanatban az életét kockáztatta. A hónapokig tartó, összes lehetséges elemében veszélyes és kalandos mentőakció - minden józan számítással szemben - sikeres volt. Ocskay 45 után a legnagyobb természetességgel lép túl a hősi tettein, ám ez azzal jár, hogy a hatalom szemében lassan "sima" horthysta tisztté lesz. Nagy szegénységben hal meg - Amerikában. Hihetetlen történet ez, az emberi tisztesség, humanitás ragyogó példája. Ám ha mégis hihetünk a hihetetlennek, akkor Ocskay Lászlónak a legnagyobb magyar hősök között a helye.
Viszont - a dolgok jelenlegi állása szerint - kétségkívül nem a legnagyobb magyar mozihősök között. Lévén, hogy Fonyó Gergely az érzelgős zongorafutamokon túl semmit nem tett hozzá a történet elmeséléséhez (ráadásul néhány fontos részlet homályban marad), így a lehető legkonzervatívabb beszélő fejes filmje inkább tévés, mint mozis közegbe való. Ocskay nevét széles körben megismertetni talán egy jó játékfilmmel lehetne. Meg ha bekerül végre a történelemkönyvekbe.
