Lehet, hogy a boltokban a legjobban a Verdák ajándéktárgyai fogynak, de az időközben Disney-tulajdonba került, az egész műfajt megreformáló és újra izgalmassá tevő rajzfilmstúdió legjobb munkái sokkal finomabban megformált, személyesebb történetek, és a most a hazai mozikba kerülő Dínó tesó remek ürügy arra, hogy egy kis listát készítsünk belőlük.
Toy Story - Játékháború (1995)
A Pixar legelső filmje ma sem évült el, sem történetében, sem technikailag, és ennek az egyik titka, hogy ez a technika – korának legmodernebb számítógépes animációja – sosem volt öncélú, hanem mindig is a történetmesélést szolgálta, és ezek a történetek kicsi témában is nagyot szólnak. Itt ugyanis gyerekjátékokról van szó, egy kisfiú kedvenc játékairól, akik életre kelnek, ha senki nem figyeli őket. Woody a főnök, az öreg harcos, a beszélő seriff-rongybaba. De ott van még Mr. Krumplifej, aki szerelemre vágyik, Rex, az ijedős dinoszaurusz, Guba a tudálékos perselymalac, kalandvágyó katonák, kacér öltöztetőbabák és a többiek. Ám egy nap új társuk érkezik: Buzz, a hipermodern, csillagközi lézerharcos. Buzz és Woody hamar ellenségek lennének, ha nem zuhannának ki véletlenül az ablakon, és nem kéne együtt megküzdeniük a valódi világgal, hogy száz kaland, veszély és viszontagság után végre visszajuthassanak gazdájukhoz és a sikernek köszönhető folytatásokhoz.
Szörny Rt. (2001)
Ez volt a Pixar stúdió egyik legnagyobb sikere, és nem véletlenül: a nagy gyárban szorgos munkásként dolgozó, rémült kisgyerekek sikolyait betermelő szörnyek ötlete, aki tulajdonképpen rettegnek a gyerekektől önmagában is zseniális, a megvalósítás pedig pazar. Sully, a lila színű óriás szőrmók az egyik legsikeresebb alkalmazott a cégnél, ő a Szörny Rt. csúcsrémisztője. Asszisztensével, a kicsi, gömbölyded és egyszemű Mike Wazowskival járja az emberek világát, hogy sikolyokat, s ezzel a világának energiát gyűjtsön, ám minden borul, amikor a nyakukba szakad egy Boo nevű kislány, aki a szörnyek világába téved, ahol Sully egyik régi ellensége alig várja, hogy lecsaphasson rájuk. A Szörny Rt. büszkélkedhet a világ első ajtós üldözésével, és Szörny egyetem címmel később készült hozzá egy előzményfilm is, én pedig máig féltve őrzöm a csorba Szörny Rt. bögrémet
WALL-E (2008)
Kevés stúdió merte volna megkockáztatni, hogy egy szerelmes hulladékkezelő robotról – és a magányról - készítsen egészestés, nagy költségvetésű filmet, de a Pixar ezt is megengedheti magának, és a merészség jutalma egy Oscar-díj lett. A WAtt Lánctalpas Limlom- és hulladékkezelő robot, az E sorozatból (WALL-E) az egyetlen „élő" szerkezet a Földön. Az emberiség ugyanis elhagyta a lakhatatlanná vált bolygót, ám valaki elfelejtette kikapcsolni az utolsó robotot. Így gépünk több száz magányos éven át gyűjtötte a kacatokat, amikor találkozik az EVA (Extraterresztriális Vegetáció Analizáló) névre hallgató keresőrobottal, aki megdobogtatja a szívét, és mivel látott egy filmet, azt is sejti, mi a szerelem. EVA rájön, hogy WALL-E véletlenül rátalált a bolygó jövőjének és túlélésének kulcsára. Visszaindul támaszpontjára, hogy jelentse ezt a fontos hírt, a magányos kis robot pedig EVA nyomába ered.
Fel! (2009)
Amikor a Fel! megjelent egészen új dimenziót hozott az egészestés, nagyközönségnek készült animációs filmek világába, egy olyan érzelmi többletet, amit korábban kevesen mertek megkockáztatni. Hőse a 78 éves Carl Fredricksen, aki felesége elvesztése óta magányosan, visszahúzódva éli mindennapjait, de a házára szemet vet az a társaság, amely a környék telkeit már felvásárolta. Carlt azonban odaköti a sok emlék, köztük az a fénykép, amelyet nézve arról álmodoztak a nejével, hogy elutaznak a világ legnagyobb vízeséséhez. Az álmait sirató öregúr merész tettre szánja el magát: kihasználva egykori léggömbárusi gyakorlatát egyetlen éjszaka alatt fellufizza a házát, és reggel, mielőtt az idősek otthonába szállítanák, felemelkedik vele a levegőbe. Dél-Amerika felé veszi az irányt, hogy megvalósítsa élete legnagyobb kalandját, ám van egy idegesítő potyautasa, egy tudálékos dagi kiscserkész. A film fura alakjai egy egyszerre izgalmas és minden képkockájában megható történetet keltenek életre, amin nem szégyen néha kicsit elpityeredni.
Agymanók (2015)
Pete Docter, aki a legtöbb sikeres Pixar filmben így vagy úgy közreműködött, és a Fel! révén már komoly sikereket ért el, most saját élményeit vitte a vászonra, pontosabban saját tinilánya történetét, ha nem is konkrétan az ifjú hölgy a főszereplő. Az ő alteregója Riley, akinek akinek csendes, kertvárosi élete a feje tetejére áll, amikor édesapja a nyüzsgő San Franciscóban kap munkát. Mint mindannyiunkat, Riley-t is az érzelmei vezérlik - ők Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor. Az érzelmek a Riley agyában található Központban laknak, mindennapi munkájuk során pedig azon dolgoznak, hogy a lányt átvezessék a mindennapok kihívásain. Ahogy Riley az érzelmeivel küzdve próbálja megszokni San Franciscót, a Központban kitör a káosz. Bár Derű, Riley elsőszámú és legfontosabb érzelme megpróbálja a dolgok pozitív oldalát láttatni, összetűzésbe kerül a többi érzelemmel – és véletlenül kizáródik az irányítóközpontból, ahol minden eldől, és a többiek kezébe kerül minden döntés.
