Megy a Spektrumon egy brit sorozat, amiben - ma már vagy 7-8 éves - gyerekeket követhetünk a bölcsőtől a nagykorúságig. A gyerekek a szigetország különféle származású, foglalkozású, műveltségű és egészségi állapotú családjaiból származnak, s ez a tény igen komoly hangsúlyt kap, midőn szemünk előtt bontakozik ki, mi teszi a gyerekeket ilyen vagy olyan felnőtté. Folyamatokat bemutató, leíró szándékú sorozat.
Thomas Balmés filmje mind a tudományos attitűdöt, mind a leíró-részletező hozzáállást nélkülözi, amikor a Föld négy különböző pontjára született bébik első évét követi. A kísértő aranyoskodást sikerrel elkerülve inkább fázisokat látunk, semmint folyamatokat, s a látottak legfőbb szervezőelve a párhuzamosságokban megmutatkozó különbségek - nem is bemutatása, hanem - átélhetővé tétele. A namíbiai szavanna, a mongol sztyeppe, az amerikai nagyváros (San Francisco) és a japán gigapolisz (Tokió) egészen más tapasztalatokat kínál a világot felfedező piciknek. S bár mind a szülők szeme fénye, és látható szeretet övezi őket, a cseppet sem tolakodóan felvett történések szavak nélkül is világossá teszik a jól ismert különbségeket, amelyekre mégis rá kell csodálkoznunk. Ahogy az afrikai kislány zavartalanul tömi a szájába a port, ahogy a még járni sem tudó mongol kisfiú már a kecskegida hátára pattanna, ahogy a természetet csak képeskönyvből ismerő amerikai kislánynak gügyögnek a new age-es bölcsődében a földanyáról, ahogy a japán kislánynak már egyévesen logikai játékot adnak a kezébe - az minden verbális kiegészítés nélkül pontos leírását adja nem csak az ő gyerekkoruknak, de a társadalom minőségének is, amibe születtek.
