Az Azonosság című hollywoodi gyöngyszem szemérmetlen átverés. Lélektani thrillernek nevezi magát, de ha lenne olyan, a thriller-klubból kigolyóznák. Majdnem mindegy, hogy gátlástalanságból, vagy csak ügyetlenségből, tény, hogy tisztességtelen eszközzel operál a frászhozónak szánt történet. Elbaltázott filmmel tele van a padlás, de mindig bosszantó, ha nagy nevek csábítására épül az átverés. Itt John Cusack és Ray Liotta neve a mézesmadzag.
Az alaphelyzet klasszikus: egy külvilágtól elzárt motel terébe kényszerül pár idegen. Eleve nehezen viselik egymást, érthetetlen mozzanatok kavarják fel a kedélyeket időről időre. Megtörténik az első gyilkosság. A második. A harmadik. Ahogy Agatha Christie-nél, A tíz kicsi indiánban. Azzal a különbséggel, hogy ami ott zseniális, itt zavaros. Egy ideig mégis működik a feszültségkeltő gépezet. A rejtélyes szobacserék, a logikát nélkülöző fordulatok, a szaporodó titkok és a növekvő hullaszám ébren tartják a kíváncsiságot. Az izgalom feleslegesnek bizonyul. A rejtély megoldását a szerzők a klinikai esettanulmányok leírásából ollózták ki. Hozzáloptak még ezt-azt olyan klasszikusokból, mint például az Ómen. Az átverés abban van, hogy az utolsó percekben megejtett leleplezés teljesen új mozzanatot hoz a történetbe, amire semmiféle utalás nem történt korábban, s amitől hirtelen klinikai esetté fajul az addig thrillernek beállított film. A szerzők felültetik a nézőt egy vonatra, de a megérkezés előtti pillanatban váratlanul széttárják a karjukat, ja, a célba egy másik szerelvény fut be. Ez a felültetés.
