Végre megtudtuk, milyen a dél-koreai közönségfilm: vegyes műfajú, vicces, brutális, kegyetlen és idegesítő. A vetítés után engem például hazavágott a szerencsétlen prostituálttal történtek, de néhány órával később sokkal jobbnak tartom Na Hong-Jin filmjét, de mindenképpen nagyon beteg film Az üldöző.
Van egy sorozatgyilkos, aki magához hívja a kurvákat, majd kalapáccsal, szögekkel, fűrésszel dolgozza meg az élő testeket. A zsaruból lett kezdő pimp pedig még soha nem találkozott hasonlóval, mármint hogy eltűnnek a dolgozó lányok alóla, ráadásul egy hétéves kislány mellől kell az anyát munkába hívnia.
A strici nyomozni kezd, ami nála a kalapácsfejűséget és a véletlenek láncolatát jelenti, miközben a rendőrség töketlen (ez lenne a társadalomkritikai vonulata a filmnek). Mi kétféle filmmel találkozunk: a műfajilag tiszta mozikkal valamint a szerzői filmekkel, erre jön a dél-koreai rendező Az üldözővel, amiben a thriller, a horror, a krimi, a vígjáték és a paródia elemei is megtalálhatóak. Nehéz feldolgozni, hogy azon röhögjek, hogy lecsúszik a koponyáról az ácskapocs, amikor be akarják verni. De a filmnek ez az érzelmi játszadozás a lényege: egyik pillanatban Bud Spencer-es poénok, majd a legdurvább érzelemmentességgel elkövetett gyilkosság.
7/10
