Az időjós történetvezetésére túlzás lenne ráfogni, hogy fejünket kapkodva is alig tudjuk követni, s hogy a sorsfordító drámai események lankái között iszonyatos jellemfejlődések hegyvonulata sorakozna végig. Mondjuk úgy: nem ez az erőssége. Van neki más: hisz ha nem is mesél egy kifejezetten nagy volumenű sztorit, de állapotot ír le, azt viszont nagyszerűen, főszereplője imádnivaló, s az egészet átszövi egyfajta keserédes báj, amelyet átérezve az ember rögtön más színben látja majd saját privát életének buktatóit is. Ez a film arról szól, amikor a gyerekkori játszadozásokat megidézendő hógolyót hajítunk a kedvesünk felé, akit aztán úgy arccsonton találunk, hogy egy hétig borogatja, és hogy hiába akarjuk bebizonyítani lányunknak, utolsóként befutva is fontos végigcsinálni a versenyt, ha neki már féltávnál izomszakadása volt, s minden további lépés csak rontott a helyzeten. A jó szándék, és az ezt nagy ívben kiröhögő valóság csap össze David Spritz (Nicolas Cage) életében, ami önmagában egy szatíra.
De ki is az a David Spritz? Első blikkre rávághatnánk, meteorológus, ám mivel semmilyen ilyen irányú végzettsége nincs, s mint kiderül, valójában csak az előre betanult és/vagy súgógépről olvasott szöveget adja elő kétségtelenül megragadó modorával és lehengerlő előadásmódjával egy chicagói tévében, így inkább mondhatjuk, hogy jelenti csak az időt, s nem jósolja. Ne törjenek össze illúziók senkiben, de ez nem egy nagy leleplezés, természetesen a dolgok így, így is működnek a televíziózásban. Szóval a mi Dávidunk, noha padlón van, minden egyes nap felveszi a harcot az élet Góliátjaival - a parittya azonban néha bumerángként viselkedik, tökéletesen összezavarva ezzel szerencsétlen flótást. A férfi még nem tett le róla, hogy volt feleségét, két gyermekének anyját visszahódítsa, noha látja, hogy az már más férfival osztja meg ágyát s asztalát. Még ha kölykei legalább szívből utálnák a betolakodót, az jelentene némi gyógyírt sebeire, egyúttal bátorsággal vértezné fel az időjárás-jelentőt, de valójában a tinik teljesen közömbösek a kialakult helyzettel szemben, lévén megvan nekik a maguk baja. A hétvégi apuka másban sem nagyon bízhat: apjától (Michael Cain) várna még bíztató szavakat, az egykor ünnepelt író azonban kimondva, kimondatlanul lenézi fiát annak félrecsúszott élete, s benne leginkább foglalkozása miatt, s ezen az sem változtat drasztikusan, amikor Davidnek állást ajánlanak egy országos adónál. S bár az öreg közönyét nem csak az magyarázza, hogy orvosai egyre jobban csóválják fejüket a leletei láttán, ám belátható, a szereplők életét ez sem könnyíti meg túlzottan.
Szóval, még ha a körmünket nem is rágjuk le a film közben, mégiscsak kapunk válaszokat talán fel sem tett kérdéseinkre. Csak persze, ezek a válaszok nem mindig olyan egyszerű formában jelennek meg, mint amire az ember számít. Így aztán Az időjósnak is van mondanivalója, s megéri odafigyelni rá.
