Az egyház még hét éve is rabszolgaként dolgoztatott nőket apácazárdáiban, derül ki Peter Mullan megrázó filmjéből. A katolikus méltóságok támadnak, de nem cáfolnak.
Ha egy vállalkozás már kétezer éve működik sikerrel a piacon, biztos hogy kezében van a legkisebb befektetés mellett a legnagyobb hasznot biztosító gazdasági modell képlete. A változatos társadalmi, politikai és klimatikus viszonyok közt tesztelt módszer Peter Mullan filmjének köszönhetően most azok számára is megismerhető, akik eddig pilótajátékos múlttal rendelkező brókerek közreműködésével akarták növelni vagyonukat.
A Magdolna nővérek című film ugyanis, habár nem közgazdasági, hanem művészi céllal készült, lerántja a leplet az extraprofit megszerzésének titkáról.
A biznisz lényege
A módszer, mint minden zseniális ötlet, egyszerű. A haszonhoz nem fejlett technikai eszközökre, de még csak nem is rejtett csatornákon csorgatott állami pénzre van szükség, hanem ingyenes és tömegekben rendelkezésre álló munkaerőre. Olyan emberekre, akik minimális ráfordítás (input) mellett hajlandóak akár napi tizenhat órát termelni (output), a bevételt pedig nem csökkentik munkabérigényükkel.
Mindez, így önmagában csak rabszolgaságnak nevezhető, amit ráadásul egy ideje már be is tiltottak. Amennyiben viszont a modellt egy gazdagon cizellált virtuális univerzum egyik oldalszárnyához illesztjük, vállalkozásunk létjogosultságot kap. A filmben bemutatott pénzgyár sikere arra tanítja a buzgó üzletembert, hogy az ideológiai kamuflázst célszerű egy rész pokol, egy rész menny, két rész eredendő bűn kevercséből felhúzni, hiszen ezen keretek közt munkásaink nemhogy rosszul járnak, hanem az egész még a javukra is válik, az emberi jogokat pedig nem lábbal tapossuk, de éppen hogy tevékenységünkkel teljesítjük ki.
Rabszolgasors
A jól megválasztott virtuális képletnek köszönhetően a filmben szereplő vállalkozás, az apácazárda fantázianévvel működő mosoda alkalmazottai nem extraprofitot termelnek a tulajdonosnak, azaz a katolikus egyháznak, hanem pedig megtisztulnak bűneiktől. Olyan vétségektől, mint hogy nemi erőszak áldozataivá váltak, a házasság megkötése előtt szültek gyereket, esetleg kihívóan szépek voltak.
Kortársak
A szakmai érdeklődők számára fontos információ lehet, hogy A Magdolna nővérek nem fikció, de nem is a távoli múltban játszódik, amikor az emberek még olyan buták voltak, hogy elhittek mindenféle badarságot.
A nőket megalázó, lelkileg megroppantó, testileg kihasználó vállalkozás a hatvanas évek Írországában működött. A sors fintora, hogy a kreatív üzleti szemlélet sikerét bemutató filmet éppen a modell megalkotója, a katolikus egyház támadta. Peter Mullant az egyház katolikusellenességgel vádolta meg, bár a kirohanásokban nem esett szó arról, a Magdolna nővérek melyik pontjában tért el a valóságtól.
A Magdolna mosodák kegyetlen világára ugyanis nők százai emlékeznek még mai is, lévén az utolsó ilyen zárda 1996-ban, azaz hét éve zárta be kapuit. A film három főszereplőnőjét akkor sújtja a feudális kiszolgáltatottság és vasszigor, amikor az európai és amerikai feminista mozgalmak már nem a nők emberként való elismertetéséért, esetleg szavazati jogért küzdöttek, hanem a politikai és gazdasági tér felszabadításért.
A film persze nem csak a szakmai érdeklődők figyelmére tarthat számot. Mullan alkotása a drámai téma ellenére is visszafogott munka, amely okkal nyerte el tavaly a Velencei filmfesztivál fődíját.
