Február 20-án egy olyan fellépésre készülünk, ahol pszichiáterekkel fogunk beszélgetni, a te esetedben arról a Szűcs Gabiról, aki a színpadi énekesnő mögött van, benne van, aki a szereplést segíti. Mi másodjára találkozunk, de olyan, mintha régi barátnők lennénk. Nyitott, közvetlen ember. Ez nagy lélekre utal. Ahhoz, hogy az ember akár a saját területén ennyire nyitott legyen, ahhoz bátorság és egyben biztonság, nyugalom is kell. Saját magunkban. Egyetértesz?

A nyugalom az jó szó, én alapjába véve nagyon kiegyensúlyozott vagyok.

Mondhatjuk azt, hogy ma, 2017-ben a helyeden vagy?

Igen, már évek óta ezt érzem. Engem az határoz meg, hogy mit csinálok. Ha saját magamat kellene definiálni, azt mondanám, a munkámmal egy vagyok. Nekem ezért nagyon fontos az úgynevezett karrier. Rengeteg ötletem van, és eddig – szerencsére – ezeket meg is tudtam valósítani. Izgalmas munkáim lesznek az idén, és ami fontos: a feladataim, a munkám – egyre jobban engem fejez ki, hisz itt már minden belőlem jön, a dalok, a lemezek, a fellépések. Régen ez nem volt egészen így.

Mit értesz ezalatt?

A Cotton Club Singers például: amit mi ott mutattunk négyen, az úgy volt egy egység. Mind a négyen a személyiségünk egy pici darabját raktuk bele, úgy állt össze egy képpé a produkció. Nagyon szerettem, de ott nem tudtam teljesen megmutatni magamat, bizonyos mélység nem derült ki. Ami viszont nagyon sokáig tartott: merni megmutatni a színpadon, egyedül, ki is vagyok. Kellett hozzá az, hogy jó pár ember meg is szeressen. „Jé, te ilyen vagy igazából?” Kaptam bátorságot, önbizalmat, és ezek helyreraktak.

Idő is kell, úgy gondolom. A döntésekhez.

Az idő ahhoz kell, hogy én magamat megismerjem, megértsem. Bár a megismerjem szót annyira nem szeretem, mégis az van, hogy bizonyos belső fejlődési folyamatokhoz idő kell. Ez a negatív dolgokra: türelmetlenség, elvárások – éppúgy vonatkozik, mint a pozitívra. Már nem akarok mindent egyszerre, azonnal. Lépésről lépésre történnek velem a dolgok. Az ének egy önkifejezési forma. A színpadra kiállni, én azt gondolom, egyfajta meztelenség. Magadból adsz egy darabot, őszintén. Ehhez önbizalom kell, hogy meg merd mutatni az énedet. Építkezés, töltekezés kell hozzá.

Nálad ez hogy van?

Kell egy óriási bátorság, hisz ott az izgalom, ami jelen van az én életemben is. Egyszerre van bennem a mindent elsöprő vágy, hogy ott álljak és énekeljek, hogy bezsebeljem a szeretetet, mert ez azért erről is szól, hogy szükségünk van a szeretetre. Énekelni nagyon jó, az ad egy nagyfokú boldogságot. És itt a másik oldal: ez a szeretet ad biztonságot, azaz amikor látom a visszajelzést, amikor elér hozzám a közönség visszhangja, az boldogság, abból élek a következő fellépésig.

Aki melletted van, ő támogat?

Igen, de én is egy ilyen stabil, szeretettel teli otthonból jövök. A szüleim a mai napig együtt vannak, ezt láttam gyerekkoromban, ezt a mintát követtem és igyekszem megvalósítani a saját életemben is. A férjem nagyon támogató, egy az értékrendünk, ő – velem együtt – a szövetségekben hisz. Tizenöt éve vagyunk házasok, ami nagy idő, nélküle, a stabilitása nélkül nem tudnék létezni. Otthon nem vagyok „díva” – az életünk humorral, őszinteséggel, sporttal, természetességgel teli, nagyon szeretem.

Február 20-án, hétfőn este lesz egy beszélgetés a New York Kávéházban, ahol dr. Belső Nóra és Dr. Buda László pszichiáterek mellett te leszel a vendég. A koncepció szerint a XXI. században minket érintő lelki helyzeteket, problémákat és jellemző szituációkat beszéljük át – az irodalom segítségével, kedvenc idézeteinket elemezve. A kulcs tehát magunkhoz és a közönséghez: az irodalom lesz. Ez egy teljesen újfajta felkérés az életedben, mégis úgy érzem, nem idegen.

Az, hogy irodalommal kapcsolatban szerepelhetek – nagy boldogság nekem. Ritkán jön elő interjúkban, hogy mennyire szeretek olvasni és az irodalom mennyire része az életemnek. Az olvasás és a könyvek nekem: szenvedély, töltekezés, vigasz, gyerekkoromtól kezdve. Meghatározó élményanyagot adtak a könyvek az életemben, mondhatom, hogy a férjem és a zene mellett az olvasás- egy könyv a harmadik társam. Óriási könyvtáram van otthon, és ezeket a könyveket mind el is olvastam.

A líraiság azt gondolom, minden mögött ott van. Olvasás, zene, színpad, gyerekkorod óta?

Igen, a szüleim is nagyon sokat olvastak, tehát ezt is otthonról hozom, de színésznek készültem, tehát a vonzódásom a versekkel és a színdarabokkal kezdődött. Benedek Miklós és Mensáros László voltak a tanáraim, nekik, náluk mindig készültem valamivel, 16 éves voltam, nem lehetett mellettük nem olvasni, művelődni.

A kedvenc versek kibélelik az ember lelkét, nem?

Igen, teljes mértékben, de azért ennek van egy pici hátulütője is. Egyrészt mércét, magas mércét ad a sok költemény, amit megismerek. Egy ideig próbáltam magam dalszöveget írni, de képtelen voltam, mert mindig azt éreztem, hogy ez nem az, nem olyan. Nem elég. Így csak lektora tudtam lenni a saját dolgaimnak, szövegeimnek. Nehéz is volt megtalálni azokat, akik helyettem meg tudták fogalmazni a mondanivalót – líraian, közel irodalmi szinten. Ha nem olyan a szöveg, görcsössé váltam, nem tudtam énekelni. Itthon kedvencem Sztevanovity Dusán – nála érzem azt a lelket, lírát, érzelmeket, mondanivalót, ami minden alkalommal lenyűgöz.

A februári beszélgetős est után pedig márciusban egy nagyszabású koncerten, a Pop, swing and soul előadáson találkozhatunk Veled és énekes társaiddal. Három énekesnő – akik még sosem álltak együtt a színpadon.

Így van, az ötlet tőlem jön, amit először tavaly valósítottuk meg. Az akkori óriási siker és az idei koncertre készülés után egy sorozat érlelődik a fejemben. Tavaly Falusi Mariannal és Váczi Eszterrel,idén Váczi Eszterrel és Tóth Verával, mi hárman, a Nőnaphoz közel adunk egy különleges koncertet. Nem feminista, de feminin koncertet – egy zenei utazás, kalandozás várható.

Három különböző nő…

…és három különböző zenei karakter. Mi válogattuk össze a dalokat, mindenki hozta a saját kedvenceit a műfajokból. Sokat fogunk együtt énekelni, duettezni mindenféle felállásban és fogunk szólózni, sőt egymástól is énekelnünk majd, így beleássuk magunkat a másik zenei világába is. Egy nagyzenekaros koncert lesz ez: héttagú zenekar három fúvóssal. Érdekes tapasztalás, hogyha férfi partnerem van, azt érzem, a női jegyeket kell inkább a színpadon viselnem, pedig van bennem vagányság, humor, szarkasztikus humor, ez a lányok mellett ki tud jönni.

Nagyban készültök már, gondolom...

Igen, zajlanak az előkészületek. Izgalommal és nevetéssel teli, jókedvű próbák ezek. Felszabadultak vagyunk, ami nagyon jó érzés: Vera és Eszter nem dolgoztak együtt eddig, és nagyon jól kijönnek, inspirálják egymást, és engem is. Ami meg külön boldogság: először léphetek fel a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben (a Fesztiválszínpadon már önálló koncertet is adtam) – ez a nagyterem, ami külön kihívás. Az elmúlt években nagyon vonzódom a zenei kooperációkhoz, megtanultam, hogy nekem nagyon fontos a társ, akivel öröm dolgozni – nemcsak engem lendít előre, de a nézők is nagyra értékelik. Szerencsére tele a padlás ötletekkel, 10 évre való ötleteim vannak!

Kíváncsian várjuk!