5. Mátrix (1999)

Egy zöld, digitális kódesőt látunk, amely egy telefonbeszélgetéssé alakul át két ismeretlen szereplő között, akik "a Kiválasztottról" beszélgetnek. A jelenet egy lepusztult szállodába vált át, ahol Trinityt (Carrie-Anne Moss) rendőrök és titokzatos ügynökök szorítják sarokba. Emberfeletti ügyességgel és erővel, lélegzetelállító harcjelenetben legyőzi őket, és megszökik.

Gyakorlatilag a Mátrix összes kulcsfontosságú eleme megjelenik itt: a sci-fi koncepció, a harcművészetek, a lenyűgöző akciók, az impozáns antagonisták, sőt még az animeutalások is - Smith ügynök (Hugo Weaving) megjegyzi, hogy az épületben lévő rendőrök "már halottak". A szürreális akció és a rejtélyes párbeszédek azonnal bevonják a nézőt a film különleges világába, utalva a valóság és az illúzió mélyebb rétegeire, amelyek majd később feltárulnak.

4. Star Wars: V. rész - A Birodalom visszavág (1980)

A Birodalom visszavág is az ikonikus betűúsztatással kezdődik, majd a Hoth jeges bolygó panorámaképére vált. Látjuk Luke Skywalkert (Mark Hamill), amint egy tauntaunon járőrözik, amikor hirtelen megtámadja és elfogja egy félelmetes wampa. Közben Han Solo (Harrison Ford) és Chewbacca visszatérnek a bázisra, és Han tájékoztatja Leia hercegnőt (Carrie Fisher) arról, hogy el akarja hagyni a bázist, hogy rendezze adósságát Jabbával, a hutt-tal.

A jelenetsor egyrészt újra bevezeti a három főszereplőt, és közben gyorsan a helyére teszi a film első felvonásának minden darabját. Az effektek és a jelmezek is remekül néznek ki, bár ez részben talán az utólagos kozmetikázásoknak is köszönhető. A jelenet összességében méltó minden idők legjobb Star Wars-filmjéhez.

3. A dolog (1982)

Carpenter klasszikusa egy lenyűgöző légi felvétellel nyit, amelyen a jeges, kietlen antarktiszi táj tárul elénk. Egy norvég helikoptert látunk, amint egy szánhúzó kutyát üldöz a havon, az utasa pedig kétségbeesetten próbálja lelőni az állatot. A jelenet gyorsan eszkalálódik, amikor a helikopter elér egy amerikai kutatóállomást, és az üldözés erőszakba torkol. A kutyát az amerikai csapat befogadja, nem is sejtve, hogy milyen szörnyű veszélyt rejt magában.

A jól fényképezett jelenet mindenféle kérdést felvet a nézőben. Nagyszerűen fokozza a feszültséget, ahogy a haldokló norvég kutató kétségbeesetten próbálja elmagyarázni az amerikaiaknak a kutya valódi természetét, de hiába. Ez egy remek nyitány, amely egyrészt megadja az alaphangot, másrészt mozgásba hozza a cselekményt.

2. A bolygó neve halál (1986)

A bolygó neve halál minden szempontból rálicitál az eredetire: még több akció, még több fegyver és sokkal több idegen. Ez az intenzitás már az első pillanattól kezdve nyilvánvaló, amikor Ellen Ripley (Sigourney Weaver) kapszuláját megtalálja egy űrhajómentő csapat. Ripley itt tudja meg, hogy az elmúlt 57 évben, az első film eseményei óta hiperszundikált. Ezt egy brutális rémálomjelenet követi, amelyben azt vizionálja, hogy benne is ott szunnyad egy idegen.

Az epizód megmutatja, hogy Ripley a legutóbbi, xenomorfokkal való összecsapásában milyen lelki sebeket szerzett, miközben a hideg, fémes, űrhajós környezetet is bemutatja. Már ez a nyitójelenet is megelőlegezi, hogy James Cameron úgy tudja kibővíteni az Alien-univerzumot, hogy közben nem ássa alá az eredeti film által lefektetett alapokat.

1. 2001: Űrodüsszeia (1968)

Minden idők talán legjobb sci-fi nyitánya nem a jövőben, hanem a múltban kezdődik – pontosabban az emberiség hajnalán. Primitív emberszabásúakat látunk, akik a túlélésért küzdenek egy kopár tájon. Az idillnek akkor szakad vége, amikor találkoznak egy titokzatos fekete monolittal, amely ugrásszerű fejlődést vált ki a kognitív képességeikben.

Az egyik ilyen ősember a monolit hatására felfedezi az eszköz- és fegyverhasználatot, amit egy csont szimbolizál, amelyet vadászatra és dominanciájának érvényesítésére használ. A jelenet csúcspontja a híres vágás egy futurisztikus űrhajóra, amely az emberiség technológiai fejlődését illusztrálja. Kubrick ezzel arra utal, hogy az emberiség technológiai fejlődésének mozgatórugói az erőszak és a dominancia. A jelenet vizuálisan lenyűgöző és filozófiai szempontból is mélyreható, amit az ünnepélyes filmzene is hangsúlyoz. Tagadhatatlanul ambiciózus volt, és könnyen nevetségesség válhatott volna, de Kubrick terve bejött; még az emberszabásúak jelmeze is hihetőnek tűnik.

Via: Collider