Sok filmmel kapcsolatban elhangzott már, hogy mérföldkő a filmtörténelemben, ám a minden idők legtöbb nézőszámát és legmagasabb bevételét produkáló Avatart említve ez a titulus jogosan jár neki...
2009-et írtunk akkor, amikor a világ tanúja volt egy gigantikus képzelőerővel megáldott rendező beteljesült álmának. A na’vik kékszínű, minden eddigi vizuális kreativitást felülmúló univerzuma milliók vágyakozásának tárgya lett. Legenda született akkor, és James Cameron akár be is fejezhette volna a rendezést, mert a csúcson szép kiszállni. Ám akkor még nem sejtettük, hogy bizony van még feljebb, és egy ilyen grandiózus produkcióra is rá lehet tenni egy lapáttal. Ráadásul egy olyan – egyelőre még futurisztikusan hangzó – technikával, mint a 4DX.
Mit nyújt a 4D-s mozi? Tulajdonképpen marketing elnevezés, mely csupán egy továbbfejlesztett 3D-s szisztémát takar, hatványozott (köbre emelt) fizikai behatásokkal. Geometriai értelemben tehát nem négydimenziós, de hatásmechanizmusában olyan jellegű effekteket szimulál. A 4DX jelenleg kétséget kizáróan egy csúcstechnológia, melyet egy dél-koreai vállalat fejlesztett ki évekkel ezelőtt – ezért láthatták a szerencsések az Avatart 4D-ben Szöulban már 2010-ben is. Több blockbuster már megkapta a maga kis 4D-s verzióját, és itthon 2013 márciusa óta lehetett megnézni olyan filmeket ebben a formában, mint a Csapda vagy a Pi élete. Azonban mivel a tartalomhoz a legmegfelelőbb formát kell párosítani, és vice versa, az Avatar a legtökéletesebb választás a 4D-mozizás népszerűvé tételéhez.
Ha ugyanis láttad eddig a filmet, akkor ezek után fogod igazán ÉRZÉKELNI. A 4DX olyan, mint egy szinesztéziás filmélvezet: egy „összeérző” mozizás. Nem pusztán nézed, hanem BELÜL hallod, tapintod, szagolod (!!!) – épp csak hogy nem ízleled a filmet. Egyébként az egész befogadói attitűd olyan, mint amit a 4DX lógója mutat. Ez annyit tesz, hogy a szenzoros hatások révén a néző horizontálisan és vertikálisan mozgó székekben ül, szél effektek érik a haját, víz spricceli az arcát, intenzív villanások, füst és buborékok szállnak körülötte a levegőben, illetve aromás illatokat érez az orrában (elméletileg 1000 illatból álló készletből lehet hozzárendelni a filmhez, az eseményekhez éppen illő szagot).
A film történetéről és képi világáról talán nem szükséges írni, mert aligha akad olyan, aki ne látta volna. De elmondanám, hogy az azért eléggé odavág, amikor például Jake Sully először teszi a lábát Pandorára, és szembesül a fantasztikus, fluoreszkáló színekben pompázó flórával és faunával. Nos, akkor és ott vele együtt süllyedünk és emelkedünk a helikopterrel, huppanunk le a földre, érezzük az erdőben fújó szellőt, ahogyan a hajunkba kap, és beszívjuk a tömény, zöld dzsungelillatot, ami az egzotikus virágokból árad. Megfizethetetlen jelenet az is, amikor Jake az ikrant szelídíti, és küzdelmük közepette a mi oldaluk is beledöngölődik a földbe. Majd amikor a sárkány mélyrepülésben a zuhatagon átsuhan, olyan vízmennyiség permetez a fejünkre, hogy le kell törölni a 3D-s szemüveget. A nav’ik közös imája pedig olyan eddig soha nem látott/érzett észlelési dimenzióba teszi az embert, hogy szavakkal nehéz kifejezni – egyszerűen csak OTT VAGY, és együtt hullámzol, mormolsz, énekelsz és szívdobbansz a törzs tagjaival. Olyan, mint az érzékelés csimborasszója, komplex behatás eufóriát okoz. Elképesztően könnyed és villámgyors belefeledkezést garantál. A legújabb szintre emeli a mozizás élményét, mert a szinte teljes illúziót nyújtja. Ha ez nem az igazi, valóságos katarzis, akkor nem tudom, micsoda. Ezt már csak az idegpályákra csatlakoztatott VR (virtual reality)mozi fogja überelni, valamikor a következő évszázadban (tizedben).
Aki pedig úgy gondolkodik, hogy nem nézi meg az Avatart újra, mert már látta, az alaposan mellényúl. A 4D-s verzió ugyanis vastagon felülírja, méghozzá letörölhetetlen fekete alkoholos filccel az eddigi mozis tapasztalatait. Mert ez itt, kérem, nem szimpla filmcsinálás, hanem egy valódi „La divina cinema”,vagyis „isteni mozi kreálás”. Akinek pedig ez nem elég, az valószínűleg genetikailag nem képes a befogadásra, és nem lehet majd lenyűgözni a legújabb entertainment-típusú mozik vívmányaival sem. Sajnos – vagy nem sajnos -, tudomásul kell venni, hogy éppen aktuális médiaváltás zajlik a mozizás területén is. A mainstream-ből ha nem is a süllyesztőbe, de az alternatív és underground filmkészítés vonalába kerülnek a sima, és lassan a szimpla 3D-s filmek is. Lehet fintorogni, de aki átélte a 4D vizuális és emocionális orgazmusát - mely az öt érzékelésből már csak az ízlelés élményét nem tudja nyújtani -, az nem fogja kevesebbel beérni. Az összes monumentális modern filmeposzunk, mely tele van effektekkel (Harry Potter, Gyűrűk Ura, Csillagok háborúja...) üvölt a 4D-s feldolgozásért, és ha létezik a celluloid istene, akkor részesei lehetünk mielőbb.
A komplex élményorgia remélhetőleg kitart 2016-ig, amikor a Mester piacra álmodja a lenyűgöző na’vik további történetét, a második epizódot.
