Sergi Lopez tekintetében van valami nagyon nyugtalanító. Derűsen rád mosolyog, szíve tele szeretettel, de mégsem bíznád rá egy percre a gyerekedet, adnád meg neki a telefonszámodat, vagy mesélnél neki vágyaidról. A zaklatott arcából figyelő szemeket aknázta ki nagyszerűen három éve Dominik Moll rendező a "Harry csak jót akar" című francia remekműben, ahol szintén egy érzelmei-indulatai fölött uralkodni képtelen, ugyanakkor hideg és számító ámokfutót hozott. A dolgok ezúttal is a kinyuvasztásig fajulnak, de az elsőfilmes Javier Balaguer csak fokozatosan ereszkedik alá az elmebetegség setét bugyraiba.
A - valljuk be, ma már kevéssé érdekes - alaphelyzet szerint van egy boldog spanyol férfi és egy boldog spanyol nő, akik egymás vonzáskörzetébe kerülve hamarosan frigyre lépnek. Joaquin (Sergi Lopez) átlagos és sikeres középkáder, Angela pedig átlagos és szép alkalmazott, eddig talán kísérőfilmnek lenne jó a sztori, de a továbbiakban a tapasztaltabb házasok kocsmaintelme érvényesül inkább arról, hogy az oltárt és az anyakönyvvezetőt nagy ívben.
Óhatatlanul jön ugyanis a bonyodalom, s ki más is tehetne róla, mint a szúrós tekintetű férj, akit labilis idegzettel és kemény ököllel vert meg a sors. A cím után a második számú bölcsesség: lakva ismered meg a másikat. Angela pedig ahogy elmélyül ezekben az ismeretekben, egyre több kék foltot és felrepedt bőrt talál magán. A házasságon belüli erőszak tehát nemcsak az amerikai igazságszolgáltatás kedvenc témája, hanem - mint kiderül - valamennyi társadalmi réteget átitató, nemzetközi métely, amely ellen vajmi kevéssé vagyunk felvértezve. Amint ugyanis komolyra fordulnak a dolgok, a joghézagba szorult ügyvédek és az erélyes barátok is tehetetlennek bizonyulnak.
Marad tehát az önerő.
Tavaly a hasonló, de amerikai öntudatébresztőben (Most már elég!) Jennifer Lopez ilyenkor felüléseket csinált, filmzenére átugrott hetek során izmozott-zsákot püfölt, majd végül szépen móresre tanította a széles tenyerű fejenagyot. Szerencsére ezúttal spanyol a példázat, ennélfogva bizonyosan szebb és durvább végkifejletet sejtet...
Sergi Lopez fent taglalt pszichopátiáját remekül ellenpontozza az Angelát alakító Paz Vega, akit az Almodóvar-féle Beszélj hozzá!-ban illetve a Szex és Luciában csodálhattunk eddig. Kecses és kimért, hisztis és megbocsátó, a szerelem és a gyűlölet között ingadozó főhősnő jelleméhez hűen.
Válságban lévő vagy éppen kifogástalanul működő kapcsolatok résztvevőinek csak feltételesen ajánlható mű, illetve nekik is, de csak ha épülnek belőle. Mert más kárán tanul az okos ember, búcsúzóul.
