Azt természetesen mi is tudjuk és látjuk, hogy minden futballistában ott rejlik a Charlie Chaplinbe oltott Laurence Olivier, és számukra a szép zöld gyep egy színpad, és ebből a szempontból mindegy is, hogy a tótborzasi libalegelő a megye háromban vagy az Európa-bajnokság egyik stadionja szolgál a világot jelentő téglalapként. A homorítás ott van mindenki repertoárjában, a tehetségesebbek képesek arra is, hogy a minimális kontaktra úgy zuhanjanak össze, mint a rohamosztagosok a Star Warsban, amikor fejlövés éri őket. Akik pedig igazán mesterei a method actingnek, zuhanás közben még egy vérfagyasztó halálhörgést is tudnak produkálni.

Más kérdés, hogy az önkéntes csepűrágók jelentős része bajba kerül, ha színészi kvalitásait a pálya helyett reklámban vagy igazi filmben kell megvillantania. Most a legkínosabb, Arany Málna-díjas alakításokból válogatunk, a teljesség igénye nélkül.

Szoboszlai Dominik monologizál

Minden ellenkező bizonyíték ellenére az istenek igazságosak: ha valakinek világklasszis gömbérzéket, szálfa termetet és szuperhősöket megszégyenítő állszerkezetet adnak, akkor amellé pluszban színészi képességek már nem járnak. A mellékelt, emberiség elleni audiovizuális bűntettért persze nem az egyetlen világklasszis magyar labdarúgót kéne ízlésbíróság elé citálni, hanem a felbujtókat, a Telekom illetékes munkatársait. Ha egy reklám sztárja olyan beleéléssel tudja csak elmondani a szövegét, amiért a kisegítő általános iskolák versmondó versenyéről is egyből diszkvalifikálnák, akkor biztos a legokosabb húzás egy olyan reklámot írni neki, amiben végig monologizálnia kell?

A végeredmény valóban tragikus, de már attól jobb kedvre derülünk, ha elképzeljük, hogy valahol a Telekom széfjében, mélyen elrejtve létezik egy hordozó, rajta azokkal a kivágott felvételekkel, amelyekhez képest a végső változatba bekerült Dominik-monológ közlésre méltónak ítéltetett. 

David Beckham a középkorban keménykedik

Ha lehet, az angolok ikonja, David Beckham még kevésbé termett a filmvászonra, mint a mi Szoboszlaink. Ha más nem is, Dominiknak legalább az orgánuma megvan a ripacsmesterséghez, Becks ehhez képest csak addig kelti egy mesterséges intelligencia által megtervezett férfiisten benyomását, amíg ki nem nyitja a száját. A hangja mint egy mutáló kiskamaszé, ami egy testcserés vígjátékban még akár előnyös is lehet. Guy Ritchie azonban, sajnálatos módon, nem egy szüzessége elvesztésére hajtó tini szerepét adta neki, aki hirtelen egy futballsztár testében találja magát, hanem egy hitelesen keménykedő katonáét.

A sztori szerint Arthur ki akarja húzni a legendás Excaliburt a kőből, de nem látja, pedig ott van az orra előtt. Szerencsére Beckham is a helyszínen tartózkodik, és válogatott sértések közben útba igazítja Charlie Hunnam karakterét. Hiába a középkori jelmez és a maszkmesterek sziszifuszi küzdelme, hogy megpróbálják elcsúfítani az arcát, csak azon nézők számára nem esik le Beckham „alakítása” a vászonról, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ki az a Beckham. Ritchie később sajtótájékoztatón védte meg a futballsztár kínos produkcióját, a „fantasztikus” jelzőt használva. Ilyen egy igazi barát!

Amikor Rooney megijedt egy borosüvegtől

Annak ellenére, hogy a Manchester United több mint egy évtizede már csak a régi dicsőségének árnyékában hűsöl, még mindig a világ egyik legértékesebb klubjának számít, hála a sales- és a marketingrészleg világklasszis teljesítményének. Ők képesek bárhová eladni a vörös ördögös címert, legyen szó kanári-szigeteki kecskesajtról, katari kotonról vagy japán traktorról – utóbbi amúgy nem vicc. Egy időben a Casillero del Diablo nevű chilei bormárkát is az ügyfelük közt tudhatták, és persze készült is ennek örömére egy nagyszabású, és nagyon zavarba ejtő reklámfilm. A „sztori” szerint a klub három sztárja, Wayne Rooney, Ryan Giggs és Patrice Evra a stadion egyik szivarszobájában múlatja az időt (zakóban és rövid ujjú fehér ingben, ahogy illik), amikor hirtelen erősödni kezd a baljós zene. Az ablakon kibámuló Rooney halálra vált fahangon jelenti be, hogy „Srácok, van egy kis probléma. Azt mondta a Főnök, hogy jön az az új ördög.” Giggs megkérdezni, hogy „Híres?”, mire Evra válaszol: „A világon mindenhol ismerik.”

A drámai feszültség ezen a ponton már elviselhetetlenebb, mint egy Shyamalan-film fináléjában, majd a szó szerint üstökösként érkező Casillero del Diablo becsapódik az Old Trafford egyik kapujába. Rooney, akihez képest Szoboszlai Dominik is Daniel Day-Lewis-kaliberű generációs tehetség, ezt a horrordrámát úgy reagálja le, hogy miközben vörösre festi arcát a lángcsóva fénye, megsimogatja az állát. (A reklám készítőitől már csak azt az apróságot kéne megkérdezni, túl azon, hogy miért pont Rooney-nak adták a legtöbb szöveget, hogy a játékosok miért vonalkódozzák össze az alsógatyájukat az új ördög érkezésétől, ha az a Unitedet erősíti majd.)

Ronaldo hülye tánca

Van az pénz, amiért még Cristiano Ronaldo haja is korpásodik, vagy legalábbis hajlandó magából nagy nyilvánosság előtt hülyét csinálni. Több évtizedes hagyomány, hogy a hollywoodi sztárok Ázsiába (de leginkább Japánba) járnak reklámhaknizni, ahol irgalmatlan mennyiségű pénzért cserébe bohóckodnak a kamera előtt. Ronaldo tehát nyugodtan hivatkozhatott volna arra is, hogy csak egy régi tradíciót ápol, amikor a szingapúri hátterű vásárlói applikáció, a Shopee márkanagykövete lett, és ilyen minőségében szerepet vállalt a cég reklámfilmjében.

Már a jelenet vizuális megvalósításáért is járna a stábnak fejenként egy Arany Málna – a Csajágaröcsögei körzeti tévé műsorában különb zöld hátteres technikát használnak –, de az abszolút mélypont az, amikor hősünk a mobilt nyomogatva, „mi az istent keresek én itt?”-típusú kényszervigyorral az arcán táncra perdül. És aztán a végén olyan gépies hangon mondja el a szlogent, mintha közben a Terminátor 2. portugál remake-jének címszerepére is castingolna.

Zlatan, a hadvezér

Természetesen nem mernénk olyan merész kijelentésre ragadtatni magunkat, hogy Zlatan Ibrahimovićra nem vár túl nagy mozikarrier, mert ha a hasonlóan monumentális egóval megáldott Eric Cantonának sikerült eljutni a bénácska mellékszerepektől egy Ken Loach-film vagy egy Netflix-sorozat főszerepéig, akkor még Ibrának is sikerülhet a mutatvány. Már csak azért is, mert évtizedek óta tolja methodban a futballvilág Chuck Norrisának szerepét olyan imádnivaló arroganciával, hogy Havas tanár úr is térden állva könyörög a receptért. Ezzel együtt a karizmáját egyelőre csak mérsékelt sikerrel tudta átmenteni a mozivászonra.

Újonc létére egy elég komoly szereppel debütálhatott, az Asterix és Obelix: A Középső Birodalomban ő alakítja az Antivirus nevű római centúriót, és amíg csak az ellenfelet kell gyaknia, és diadalittasan pózolni, addig nem is vall szégyent, csak aztán pár sornyi francia dialógot is a szájába adnak, amit olyan lelkesedéssel tud csak átadni, mintha egy vesztes meccs utáni sajtótájékoztatón nyilatkozna. Ennek ellenére tényleg nem szeretnénk idejekorán elhantolni Zlatan karrierjét, egy Guy Ritchie-kaliberű rendező biztos ki tudna hozni belőle egy Vinnie Jones-díjas alakítást.

+ 1 - Messi japánul mossa az arcát

A világ legjobb futballistája is haknizott egyet Ázsiában, de ő nem blamálta magát annyira, mint Ronaldo. Táncikálás helyett csak lemossa az arcát valami borotvahabnak kinéző arclemosóval, miközben egy férfihang Messi nevét röfögi (!), és végén a főhős is megszólal japánul.