Persze, az indulás is meredek volt, a kamaszkor szinte állandóan meredező vágyának meleg cseresznyés pitébe történő csillapítása már az első részben meghökkentette a hagyományosabb módszereken szexuál-szocializálódott tömegeket. De ez még felfogható volt mondjuk, egyfajta sajátos módszernek is, na ja, a hintőporos doboznál, hallott példának okáért, mindenképpen kellemesebb a meleg és lágy pite, már ha nem az imént vettük ki a sütőből, az on line-körkapcsolásos live-show jelenet pedig, hmm, legalábbis korszerűnek biztosan nevezhető volt. A szexuális témákban való szabadszájúság pedig, legalábbis annak, aki már járt kamasz körökben, nem okozhatott gondot. Szóval, az első, és még talán a második pités film is nevezhető volt szórakoztató, jókedvre derítő vígjátéknak. De, sajnos, mint annyi mást is, ezt is elérte a Hollywoodi Végzet, a harmadik folytatás. Sorolhatnánk a temérdek példát, a viszonylag tisztességes, értékelhető filmekről, és a csapnivaló, igénytelen és erőltetett folytatásokról, mindenki ismer ilyeneket, ráadásul itt a következő: Amerikai pite - Az esküvő.

Hőseink felcseperedtek, tehát túl vannak, mint azt nagyrészt láthattuk is, a kamaszkorral és a nemi éréssel járó megpróbáltatásokon. A komplexusos Jim és a kissé nimfomán Michelle annyira összejöttek, hogy már esküvőjüket tervezgetik, a kimért és szertartásos Finch is túl van néhányszor Stifler mamáján, de ettől függetlenül, talán csak Stiflernek nem nőtt be a feje lágya. Ezen még inkább ront is, hogy jelenleg a főiskolai focicsapatnak a segédedzője. De amint, hivatalosan az esküvőre, feltűnik Michelle hosszú lábú, csábos szőke húga, Cadence, Stifler agyament viselkedésében gyökeres változás áll be, egyszeriben intelligens lesz és jólnevelt, olyan, mint Finch. Nem véletlenül, hiszen Cadence őket szemelte ki alkalmi szüzességelvételére, amit nővére esküvőjén szeretne megejteni, márpedig úgy tűnik, a lány az intelligens típusra bukik. Vagy mégse? Megtudható a filmből...

Adam Herz producer, a pités filmek atyja, most talán túllőtt a célon, ez a harmadik már kissé sok a jóból. A házassági procedúra már túl komoly, túl felnőttes dolog, kevés, eddig még kihasználatlan helyzetkomikum adódik, mire idáig eljut az ember, általában már túl van a felelőtlen kamaszkoron, és az már nem mindig vicces. Nem véletlen, hogy kulcsfigurává az idétlen Stifler figuráját kellett megtenni, akiben viszont nem sok szórakoztató van, mert egyszerűen és könnyen kiismerhetően, csak egy egyszerű barom. Léptében, keltében olyan rettentően nevettető dolgok történnek, mint kirohadnak az esküvőre szánt virágköltemények, a kutya megeszi a reá bízott jegygyűrűt, hogy aztán a megfelelő emésztési folyamatok végén úgy alakuljon, Stifler gyomrába kerüljön az ékköves gyűrű, a kiskutya gumijával egyetemben. Akit ez szórakoztat, gyomra rajta, nekem sok. Hogy úgy mondjam, ez a pite bizony alaposan bennégett a sütőben, megfeketedett és keserű lett. Az pedig különösen felháborító, hogy egy olyan filmben, ahol a szexualitást leginkább a perifériákról közelítik, fontos mellékszerepben a melegtársadalmat leginkább lyukas fenekű bőrnadrágokban járó, édi-bédin gügyögő diszkó-idiótáknak mutatják. Egy olyan filmet, amelyben azon kell(ene) nevetni, hogy egy húszéves, ereje teljében lévő fickó, igaz, tévedésből, magatehetetlen öregasszonyt tesz magáévá, hogya kutyakakit majszolva az elkenődik hófehér fogsorán, stb...., egy ilyen filmet, őszintén, senkinek nem ajánlhatok megtekintésre. Ez esetben a kevesebb, az Amerikai Pite 1., és mondjuk még a 2., bőven elég lett volna, így hármasával viszont gyomorrontás.