Egy huszonegyedik századi Madre Teresa turnéja a Montmarte-on: vidáman szomorú-szomorúan víg komédia a Delicatessen direktorának rendezésében.
Jean Pierre Jeunet, a Delicatessen rendezője fent említett alkotásával alighanem örök időkre bevéste magát a nemzetközi celluloidkrónikákba: az 1991-es mozi egyedi atmoszférájával és briliáns képi megoldásaival a huszadik század európai filmművészetének egyik legnagyobb hatású darabjává vált. Jeunet legújabb filmjével, a Titanic fesztiválon bemutatott Amélie csodálatos életével sem tagadta meg önmagát: a "kis színes életképgyűjtemény" gyakorlatilag újrateremtette a romantikus komédia műfaját.
Amélie (Audrey Tautou), a huszon-egynéhány éves pincérlány a Montmarte egyik hangulatos sramlikocsmájában dolgozgat. Nem tartozik a csavaros észjárású elmebajnokok közé, ám annál kedvesebb, szeretet-telibb és nyitottabb teremtés. Őszintén, kíváncsian és naivan éli az életét, a nagy betűset, amely köztudottan c'est la - olyan, amilyen.
Klónozott hétköznapjainak jókedvű egyhangúságát hirtelen váratlan esemény szakítja meg; apró garzonlakásának egyik eldugott sarkában különös dobozkát talál. A poros kis ládikó nem mindennapi kincseket rejt, egy korábbi lakó ifjúságának válogatott relikviái bújnak meg benne. A lány felkutatja a "jogos tulajdonost", és titkon visszaszármaztatja az emlékekkel teli dobozt. A magányos férfi életét egy csapásra megváltoztatják, kiteljesítik gyermekkorának megkerült rekvizitumai, Amélie pedig elhatározza, hogy professzionális "csodatévővé" képzi át magát, és illegalitásban tevékenykedő "tündérkeként" segít a körülötte élő embereken.
