Nehéz lenne nem észrevenni, hogy Justin Timberlake milyen nagy gondossággal választja ki az imázsába vágó filmszerepeket, hogy ne csak zenészként, de színészként is a legnagyobbak közé dolgozza magát. Ha a Vakszerencsére valami miatt emlékezni fogunk, az az lesz, hogy egy látványos karrier érdektelen állomása lehetett…
Pedig igazán sokat ígérő a sztori. Adott egy tehetséges egyetemista, Richie Furst (Justin Timberlake), aki ahelyett, hogy lebuktatná csalásért az egyik legnagyobb online szerencsejátékot üzemeltető cég elnökét, Ivan Blockot (Ben Afflect), inkább összebratyizik vele. Block nem is marad hálátlan, felajánlja a fiúnak álmai állását, tálcán kínálja neki a könnyű életet Costa Ricán, és bónuszként még egy mesés vöröst (Gemma Arterton) is csap a csomag mellé. Furst élvezi is az ölébe hullott szerencséjét – mindaddig, amíg az FBI ügynöke (Sam Palladio) rá nem ébreszti, hogy bizony főnöke üzlete sok minden, csak éppen nem legális.
Nem mintha eddig egy túl eredeti történetet láttunk volna, de innen már garantáltan ismerjük a sztorit: ki kit ver át, hol fogy el az idő, ki éli túl, és ki kerül rács mögé – az izgalom a tetőfokára hág. Illetve csak hágna, ha nem a szezon legunalmasabb filmjén ülnénk éppen. Merthogy Brad Furman műve remek gyógyír álmatlanság ellen, nemcsak kiszámítható és közhelyes, de még ráadásul eseménytelen és lassú is. Az első negyven (!) percben konkrétan semmi, azaz semmi nem történik. Megismerjük a szereplőket, felvázoljuk az alapszitut, és akkor nagy nehezen elérkezik – az egyébként nem túl meglepő – probléma, aminek a megoldása sablonokból és panelekből építkezik. Ez utóbbi igaz a karakterekre is: a szereplők szájából olyan elmésségek cikáznak, mint az "anyádra ütöttél" vagy a "bank mindig nyer" – de talán a szuper látványos partikkal, szép ruhákkal és autókkal teletűzdelt vászon nem is bírna el egynél több dimenziós alakokat…
Ennek ellenére azt hiszem, a Vakszerencse nagyot fog kaszálni a jegypénztáraknál. Justin Timbarlake tini rajongói, a Ben Afflecket egysíkú, de kétségkívül a célnak megfelelő antagonista szerepben látni vágyók, vagy a Gemma Arterton bájaira méltán kíváncsi férfinézők el fogják hitetni az alkotókkal, hogy érdemes látványos, színes-szagos szemetet gyártaniuk. Ha azonban valaki azért menne el a moziba, hogy egy okos, izgalmas, fordulatokban gazdag kaszinós thrillert lásson, akkor inkább irányítsa lépteit a videotéka felé...
