Hogy Nick Hornby milyen író, arról éppenséggel közvetlenül is megbizonyosodhattunk eddig, hiszen bestsellerei példamutató gyorsasággal fordultak le magyarra, és láttak napvilágot az Európa Kiadó jóvoltából. Hogy minden jóban van valami túl jó is, azt esetünkben a cím bizonyítja. Megmondom őszintén, ahhoz, hogy egy ilyen című filmet megnézzek, minimum azt kell tudnom, hogy ki rendezte. Mindegy, a film a regény magyar verziójától örökölte címét, ilyetén módon adottságnak is tekinthető.
Hogy Stephen Frears milyen filmrendező, arról az egész újságot meg lehetne tölteni tanulmányokkal. Nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha nem térünk ki a sommás véleménynyilvánítás elől: klasszisokkal jobb a maga területén, mint Hornby a sajátján, de ez a megállapítás kimondottan nem az íróról szól.
Teljesen nyilvánvaló, a film gyártói a regényhez kerestek rendezőt, és nem Frears művészetére voltak kíváncsiak, hanem mondjuk a Méregzsák hangulatteremtő erejére. Szögezzük is le gyorsan, Frears sem a saját művészetére volt kíváncsi, ez itt nem Az én szép kis mosodám, és nem is túl veszedelmesek benne a viszonyok. Azért persze nem kell rögtön arra gondolni, hogy csupán a kassza környéke érdekelte volna, annyiban nyugodtan maradhatunk: Hollywood minden európai számára valóságos kihívás. Bár Stephen F., ha jól számolom, éppen negyedszer viszi át ezt a középmagas amerikai lécet.
A kérdés tehát az, megy-e a világ előre azáltal, hogy zseniális művészemberek ügyes mestermunkákat tesznek le az asztalra? Számoljunk le az illúzióinkkal, és hamarkodjuk el a választ! Megy, mint a szél. Örömünk ugyan sovány, de kézzelfogható, hiszen ki tagadhatná, egy született hollywoodi majsztró alighanem egészen más mozit kalapált volna össze.
Az eltérések pedig nyilván az arányok háza táján mutatkoztak volna. E téren Frears már régóta nem tud hibázni. Így, amit látunk: kompakt műegész. Szikrányit sem eredeti, de tökéletes. Amolyan csajozós mozi. Nem attól, hogy a szereplőit mindenen túl a szerelem problematikuma mozgatja, hanem attól, hogy bátran elvihetjük rá szívünk választottját. Tuti, hogy beljebb szeret belénk.
A látható vásznon ugyanis mindenki nagyon jó fej (ez benne a Hornby), és minden úgy alakul, ahogy azt magunknak is kívánjuk (ez benne a Hollywood). Frears meg annyi van benne, amennyit a producerek elvártak a pénzükért: perfekt hangulatteremtő erő a Méregzsákból, de ezt már mondtuk.
