A gyönyörű Rachel Weisz és a legutóbb a Bosszúállók főgonoszaként látott Tom Hiddleston keveredik szenvedélyes románcba a színházi adaptációban.
Az előző évszázad közepén Nagy-Britannia egyik legkedveltebb drámaírója Terence Rattigan volt. Műveit már fénykorában előszeretettel filmesítették meg: A Winslow fiú mindössze kettő, a Felsőbb osztályba léphet pedig három évvel a színmű után került mozikba, akárcsak a The Deep Blue Sea, melynek filmváltozatában Vivien Leigh-t és Kenneth More-t láthattuk.
Rattigan életének utolsó szakasza már nem volt ennyire dicsőség teljes: a Dühöngő ifjúságot jegyző John Osborne és a pár évvel később befutó Harold Pinter által kikövezett úton feltűnt egy fiatal generáció, akik egyéni hangjukkal gyökeres újítást hoztak az angol színházi életbe. Ezekhez a megváltozott elvárásokhoz Rattigan társalgási drámáival már nem tudott és nem is akart igazodni, illusztris munkássága csak jóval a halála után került ismét az előtérbe.
Az újabb filmfeldolgozási láz a ’90-es években olyan filmeket eredményezett, mint a Magánórák (a korábbi Felsőbb osztályba léphet feldolgozása) illetve a szintén drámaíróként ismert David Mamet rendezésében készült A Winslow fiú. Ehhez a sorozathoz némiképp megkésve kapcsolódik az Örvény (The Deep Blue Sea).
Rattigan műve aligha lelhetett volna méltóbb alkotóra Terence Daviesnél, aki korábban is előszeretettel nyúlt a múlthoz: legismertebb filmjei, a Távoli hangok, csendélet és A hosszú nap véget ér is az ’50-es évek Angliájába kalauzolnak. Míg a dalokkal átszőtt, az angol középosztály mindennapjait bemutató Távoli hangokban gyakorlatilag nem volt történet, addig az Örvény egy kapcsolat szétbomlásának krónikája, méghozzá a lehető legkonzervatívabb módon.
A kísérletező kedvű Davies nem csak a cselekmény tekintetében, de a film megvalósítása terén is visszarepült az időbe: mind a képi világ, mind a hangvétel szándékosan idézi a kora ’50-es évek melodrámáit, mely ennélfogva végletesen kezeli az emberi kapcsolatokat.
Mikor egy régimódi bíró felesége, Hester (Rachel Weisz) kapcsolatot kezd egy fiatal pilótával, Freddie-vel (Tom Hiddleston), a szerelmes asszony akkor sem vet véget a viszonynak, amikor férje tudomást szerez róla. A nő mindent a románcnak rendel alá, a fényűző életmódot kis lakásra cserélve. Freddie azonban képtelen megadni neki a korábbi biztonságot, egyre komolyabb próbák elé állítják egymást.
Az Örvény nem árul zsákbamacskát: azzal, hogy Hester öngyilkossági kísérletével indul, már meghatározza a film hangvételét. A történet szinte kizárólag a dialógusokra épít és a játékidő jelentős részében egyetlen lakásban játszódik, remek színészeivel és Davies mindvégig tudatos stílusával mégis lehengerli azt a nézőt, aki képes az első húsz perc hideg-zuhanyán túltenni magát.
