A karácsony és újév közti nagy népi áramszünetben az ember minden marhaságra képes. Olyan filmre is, amilyet, ha a tévében mutogatnak, rémülten menekül: szóval buli van. És mivel a plakát azt mondja, hogy Max von Sydow - egykor Ingmar Bergman kedvenc színésze - Rob Schneider, plusz Sylvester Stallone játszik benne egyszerre, gondoltam, már csak a mixtúra is megér egy misét - reszkírozzunk! És máris oldozgattuk a világvége csomóit a Dredd bíró című moziban.
A film - szüzséje eredetileg képregény volt - valamikor a harmadik évezredben játszódik, és természetesen nagy gáz van a Földön. Itt megállnék egy kicsit, mivel egyre többet olvasni a lapokban, hogy milyen frankón mennek a dolgok a világban, közben meg egyre több világvége-, katasztrófafilm, népszerű meg tudományos könyv, jóslat és prognózis lát napvilágot: kinek lehet itt igaza?
Szóval ebben a moziban azt találják ki, hogy az elvadult emberiséget (mindenki valami óriás-New Yorkban lakik) a tökéletes törvénnyel szedik ráncba. De ahogy az már lenni szokott, a törvény klassz, de tiszta megvalósítása iszonyú diktatúrához vezet. Itt például egy rossz ember keríti kezébe a dolgok irányítását. Klónok lesznek a legfőbb bírák, és nyírják a jónépet, mint a gyapjút. Na, már most, a filmben az a csel, hogy Stallone (Dredd bíró) eredetileg maga is csak egy klón, de valahogy túl jóra sikeredett, és ember akar lenni. Ezért aztán mindenki ellene fordul, ő meg mindenki ellen (egy kis csajt kivéve: Diane Lane, természetesen ő is bíró...). Egyébként szerény fiú, egyszerű, utcai bíró, ha egy autós visszapofázik neki, nem kiabál, nem magyaráz, szép lassan arrébb megy, aztán puff, a reklamáló kocsija máris a levegőbe repül. Mert neki mindig igaza van. És egyébként is, ki lenne képes megállítani Stallonét?
Miközben rémüldözök a robbanásokon, azon gondolkozom, hogy filmről filmre miképp fejlődnek a stukkerek: először csak puska nagyságú pisztolyok voltak, aztán vastagodtak, lézeresedtek, ma már mázsás kályhacsövekkel lődöznek, a jobbak pedig már rakéta nagyságú maroklőfegyverrel sétálnak (ami phallikus szimbólumnak sem rossz, mert amúgy itt szigorúan csak ölnek, sosem ölelnek: vigyázva van a mozilátogatók erkölcseire).
A rendező (Danny Cannon) mindent bedobott, ami robban, ég vagy hajat mereszt. A szerencsétlen bírót koholt vádak alapján még sittre is vágják - ó, te huszadik század -, senki nem hisz neki, csak a kis csaj, meg egy vihogó balfácán. (Ő fogja megmenteni az izombíró életét...) És persze itt is előjön a szuperelektronikai csodavilág relikviája, a rozsdamarta gépember: a rossz fiú egy régiségboltban talál rá, életre kelti és őrző-védő szolgálatra használja, a maga módján tökéletes, mindenkit kicsinál, akivel találkozik.
A mozi egyébként azzal vigasztal, hogy a világvége, ami ugye itt ólálkodik karnyújtásnyira, elkerülhető - igaz, kicsit macerás lesz a móka, és persze kell hozzá majd egy ilyen izomember is, aki mellesleg okos, mint az isten, és bátor, mint Prométeusz - de meglesz. Ha Stallone kézbe veszi a dolgot, nem kell félni. Igaz, nem dolgozik olcsón - ebben a moziban kb. pár ezer manus robban fel, vérzik el, repül ki a világegyetembe -, az utolsót (szimbólum!) a Szabadság-szobor fejében kapja el. De a végére rend és nyugalom, mondhatnám, karácsonyi béke lett. És még a nő sem kellett neki prémium gyanánt.
Szuper. Jöhet a január, meg a napi meló. Csak a vakációnak van vége.
