John Dillinger és bandája a nagy gazdasági világválság idején garázdálkodott, főként bankrablásból teremtve elő a napi betevőt. Dillingert lefegyverző sármja, a gonosz bankok megleckéztetése, és vakmerő szökései a közvélemény kedvencévé tették. Az is neki köszönhető, hogy az elfogására tett erőfeszítések érdekében a Nyomozóhivatal országos szintűvé vált, majd létrejött az FBI.
Bankrablás, mint válságkezelő módszer
A jelenlegi recesszió egyik hatásaként az utóbbi fél évben nálunk is megszaporodtak a bankrablások, de ezeket valószínűleg elszigetelt amatőrök hajtották végre végső kétségbeesésükben. Honnan máshonnan lehetne pénzt szerezni a megnőtt bankhitelek visszafizetésére, mint a bankoktól? - gondolhatták. Mi persze mélységesen elítéljük ezt a megoldási módot, és feltehetőleg John Dillinger (Johnny Depp) sem lakáshitelének törlesztése érdekében fosztogatta a bankokat a harmincas évek Amerikájában.
Mivel azonban már akkor is általános volt az a nézet, hogy az országot a pénzintézetek taszították válságba, a kisemberek tömegeit pedig nyomorba, a bankárorrok alá borsot törő gengszter komoly népszerűségnek örvendett, afféle modern Robin Hood vált belőle. Ez nagyban megkönnyítette a ténykedését, ahogy az is, hogy akkoriban még nem létezett szövetségi szintű bűnüldözés. Mivel azonban a hivatalos szervek tehetetlensége egyre kínosabbá vált, a Nyomozóhivatal vezetőjének, J. Edgar Hoovernek (Billy Crudup) az az ötlete támadt, hogy a bandita elfogását használja fel hivatalának országos szintűvé emelésére. Dillingert kikiáltotta az Első Számú Közellenségnek, és legjobb ügynökét, Melvin Purvist (Christian Bale) küldte a nyomába, akiről Chester Gould képregény-rajzoló Dick Tracy figuráját mintázta.
A nők a rosszfiúkat szeretik
Bár a banda tagjai nem riadtak vissza a szélsőséges erőszaktól, Dillinger javára írandó, hogy a kisemberek pénzét nem vette el a bankrablások során, és sosem káromkodott a túszul ejtett nők előtt. Vitathatatlanul karizmatikus személyiség volt, nem csoda hát, hogy a nők is a lábai előtt hevertek. Ő azonban egész - persze nem túl hosszúra szabott - életében csak egyetlen nőt szeretett, a félig francia, félig indián Billie Frechette-t (Marion Cotillard).
Leülhetsz, hármas
Michael Mann (Az embervadász, Az utolsó mohikán, Szemtől szemben, A bennfentes, Collateral, Miami Vice) filmje a Dillinger-banda működésének 1933 tavasza és 1934 nyara közötti időszakát öleli fel. A rendező szándéka az volt, hogy nemcsak Dillingert, de az őt megszülő kort is életre kelti a filmben: "Nemcsak az érdekelt, hogyan nézett ki az a korszak, az emberek gondolkodására is kíváncsi voltam. Hogyan udvaroltak a férfiak 1933-ban? Mit gondoltak a bűnözők az életről és a sorsról? Mit jelentett a materiális világ azoknak, akik éheztek és fáztak? Hogyan öntötte el az utcákat a kétségbeesés?"
Sajnos csak az előbbi (hogyan nézett ki az a korszak) sikerült igazán. A ruhák, a frizurák, az autók, az utcaképek, a fegyverek - megteremtik a szükséges atmoszférát. Arról azonban nem sokat tudunk meg, hogy az amerikai átlagpolgár mit érzett, mit gondolt, hogyan udvarolt akkoriban (Dillinger drága télikabát ajándékozásával). Még arra sem igazán kapunk választ, hogy miként vélekedtek a bűnözők a sorsról. Ez azonban még nem is lenne akkora gond, hiszen alapvetően nem társadalomrajzot vagy lélektani drámát vártunk.
Az már nagyobb probléma, hogy tulajdonképpen az izgalom és a feszültség is hiányzik a filmből, egy-egy jelenetet leszámítva. Christian Bale alakításában most sem kell csalódnunk, kitűnően hozza a belül izzó, kifelé hűvös, a célt illetően elszánt, az eszközök tekintetében azonban némiképp vívódó ügynök figuráját. A szintén mindig remekül átlényegülő Johnny Depp játéka azonban ezúttal hiányérzetet hagyott bennem. Kissé elbillen a mérleg nyelve a visszafogott sárm és a férfibáj javára, a kemény, kíméletlen, tökös gengszter képének rovására. A hangsúlyos szerelmi szál ellenére a Dillinger és Billie közötti mindent elsöprő szenvedélyt sem sikerült hatásosan ábrázolni.
Ahogy mondani szokás: nem rossz, de a jó az nem ilyen. Michael Manntól legalábbis többet vártunk.
Kinek ajánljuk?
- Női nézőknek, akiket lenyűgöz Johnny Depp 46 évesen is működő kisfiús bája.
- Aki egy kánikulai estén a légkondicionált moziban megelégszik az "elég jó" kategóriával is.
Kinek nem?
- Aki "Szemtől szemben"-szintű rabló-pandúr párharcot, és egyáltalán: olyan minőségű alkotást vár.
- Aki ebből a filmből szeretné megtudni, milyen volt valójában az élet a nagy világválság idején, és milyen út vezetett Dillinger számára a népszerűségi listák élére.
6/10
