[img id=481916 instance=1 align=left img]- Új név a hazai könyvpiacon.. vagy már találkozhattunk veled valahol? Mit lehet tudni Mester Dóra Djamiláról?

Lehet, hogy azért új, mert én nem a „könyvpiacon” szeretnék név lenni? Mindig más és más szerepeim hangsúlyosak, és ezek közül néhány talán kevésbé hallható, látványos. 

Mit lehet tudni rólam? Ha a magánélet felől kezdem – ami esetemben szorosan összefügg a munkámmal-  akkor elsősorban nő vagyok, anya, társ és kertész – ha szakmailag, akkor  egyetemi oktató, társadalomkutató, vagy épp szexedukátor. Minden esetben emberekkel dolgozom, beszélgetek; csoportokat vezetek, tanítok, egyéni, páros konzultációkat tartok. 

De az írásaimmal is lehet találkozni, nem akarnám leértékelni ezt a munkát sem. Van egy, ha úgy tetszik küldetésem, ami talán kicsit leegyszerűsítve arról szól, hogy kezeljük a szexet az élet természetes részeként. Azt gondolom, hogy erről beszélni kell. 

Vezetek klasszikus kérdezz-felelek szexrovatot, írok női lapokba, most fejeztem épp be egy tudományos cikket a szexualitás és kultúra kapcsolatáról, de jelentek meg írásaim a Szeretők és az Igazi vagy? című kötetekben is. Legtöbben, azt hiszem mégis a saját oldalamon, a csakatestemenat.hu-n szoktak megtalálni.

- Honnan és mikor jött Nálad az ötlet, hogy a szexszel, a testiséggel foglalkozz?

Talán fontos hangsúlyozni, hogy nekem ez nem egy jó „ötlet” volt. Mindig is foglalkoztattak ezek a kérdések, és ahogy haladtam a szakmai érésben és önismeretben előre az évek során, úgy vált egyre határozottabbá, hogy ezekkel a kérdésekkel milyen módon szeretnék, tudok foglalkozni. Egy évet éltünk San Fransiscóban, Kaliforniában, ott végeztem hivatalosan is szex-edukátorként, ha úgy tetszik, ott kaptam meg azt a nyelvet és eszköztárat, amit ma használok. A témát meg nem kellett kitalálnom magamnak, mint minden rendes küldetés, ez számomra igazából egy belső hívás: ez a dolgom, ez izgat, ezt kell csinálnom.

- Milyen tapasztalataid vannak az emberek szexualitással kapcsolatos tudását, gyakorlatát illetően?

Minél több őszinte beszélgetésen vagyok túl, annál határozottabb az a benyomásom, hogy mintha mindaz, amit a szexről gondolunk, amit a szexnek gondolunk, amiről azt gondoljuk, hogy ilyennek kellene lennie a szexnek, az valójában igen messze van attól, amit a gyakorlatban csinálunk, vágyunk, megélünk. Vagy pont nem éljük meg, mert azt gondoljuk, hogy ez nem normális, nem ilyennek kellene lennie. 

Mintha a szexuális kultúrának valami furcsán ambivalens helye lenne az életünk más dolgai között. Pedig ahogy az önismereti kurzusok, de a testünk egészsége, ápolása, a fitness-wellness kultúra is egyre népszerűbb, pontosan annyira, ezekkel együtt helye lenne a szexuális, párkapcsolati életünkkel is tudatosabban, igényesebben foglalkoznunk.

[img id=472911 instance=1 align=left img]- Mi magyarok mennyire ismerjük a testünket és a szexualitást?

Nem tudom, hogy általában „a magyarok” milyenek. Ha valamit, éppen az általánosítást igyekszem kerülni, mert ebből születnek a félreértések, vagy épp a normatív felhangú kijelentések.  

Mindenkinek más a szexuális kultúrája, hagyománya, a családi „hátizsák”, amiben a mintáinkat hozzuk otthonról női-, férfi szerepekre, érintésre, érzelmi kommunikációra, a meztelenséghez való viszonyunkra. Erre természetesen hatással van a nemzeti kultúra is, de mindenkinél más egyéni történetben jelenik meg. 

Ha már nemzeti sajátosságról kérdezel, akkor látszólag távoli „diagnózisként” én sokkal inkább egyfajta szabadság hiányát érzékelem. Nem tanulunk meg kérdezni, önállóan gondolkodni, merni felvállalni önmagunkat, vállalni a felelősséget a tetteinkért. 

Ez szerintem egy kulturális hagyomány, ami azonban sok gondot szül a magánéletünkben is. Megjelenik abban, hogy kit (és mikor) választunk párunknak, milyen tudatossággal és körülmények között alapítunk családot, vagy hogy mennyire vállaljuk fel a szexuális identitásunkat. Az egyéni döntéseket nagyban képes befolyásolni a szűkebb-tágabb társadalmi környezet, annak támogatása vagy  megítélése.

- Rengeteg könyv jelenik meg napjainkban a Nőről és a női nem kérdéseiről, problémáiról. A te könyved miben más és mi a fő témája?

Nem akartam kizárólag női könyvet írni. A nővé válásról, a családban megjelenő és alakuló szexualitásról írok, az anyaságról, a terhességről, a szülésről és a gyerekeink neveléséről. Ezeket a dolgokat az esetek zömében mindig férfiakkal együtt tesszük. Mindannyiunknak van vagy volt apja, sokunknak testvére, férje és majd ugyanúgy fiaink is lesznek. Férfiaknak is írtam ezt a könyvet. 

De minthogy magam nő vagyok, hitelesen mégis csak nőként szólalhatok meg, még akkor is, ha sok közös kérdést teszek fel. De nőként, anyaként és szakemberként még a „női” kérdésekről sem tudhatok én mindent. Ezért van a könyvben nagyon sok interjú, sok más nő és férfi tapasztalata. Szexről, szerelemről, családról, felnövésről, gyerekvállalásról.

- Woody Allen szerint ha jól csinálják, akkor a szex disznólkodás. Ez igaz? Ha igen, mit jelent?

Egyetértek. A valódi szex az olyan, mint az élet. Szaga, állaga van. Nedves, maszatos, zavarba ejtő. Nem olyan, amilyennek láttatjuk képeken, ahogyan beszélünk róla. Nem illedelmes, legkevésbé sem rendes. Erről próbálok meg írni, a szex hétköznapi dimenzióiról, amiről általában nem illik. De nem azért, hogy valami „durvát” mondjak. 

[img id=481917 instance=1 align=left img]Sokszor nagyon hétköznapi dolgok sem kerülnek szóba, mint hogy izzadt a tenyerem, felszaladt a harisnyám, nem tetszett a szájának az illata, vagy hasonlók. Valami, ami ráadásul mindenkinek más. 

Ahogy az élmény és a vágy is. Az érzékek fizikai mivoltán túl legalább ennyire érinthetetlen téma a szexben minden, ami valóban személyes. 

Ami nem általában mond valamit valamiről, hanem az én egyéni és megismételhetetlen történetem. 

Miközben mindannyian mégis ezzel kell, hogy kezdjünk valamit.

- Miben különbözik egy férfi és egy nő viszonya a saját testéhez és a szexualitáshoz?

Az attól függ. Családja, neveltetése válogatja. Eszerint nem biztos, hogy egy nőé és egy férfié jobban különbözik, mint két eltérő családban nevelkedett bármilyen nemű gyermeké. Kulturálisan mégis sok szempontból még mindig problémásabbnak tűnik a kislányok testtudatra nevelése, mint a fiúké. A fiúk gyerekkori maszturbációja, szexuális vágya mintha legitimebb lenne a lányokénál. A kukijuk láthatóbb, „könnyebben hozzáférhető”, mint a lányok puncija. Talán maga a punci szó is problémásabb. Ennek bonyolult kulturális hagyománya van. Ezért is született a könyvben egy egész fejezet az „Illatos a pinám” címmel.

- Nő, anya, szerető - melyik a legfontosabb? Létezhet a három együtt, egy időben?

Ez egy kérdés és egyszerre több kérdés. Mindenkinek más a válasz. Lehet egyidőben, és ha igen, kinek, mikor, milyen feltételekkel? Kell, hogy mindig képes legyen működni együtt e három, vagy lehetnek türelmi időszakok az egyes szerepeinkben? Az én személyes életemben van ezek között konfliktus? Ha igen, vajon miért? Ezek változékony szerepek, formák vagy stabil női identitások? 580 oldalon keresem a válaszokat…

- Kinek és miben segíthet és kinek ajánlod a könyved?

Minden nőnek és férfinak, akinek vannak vagy voltak erotikus vágyai, aki volt már szerelmes, aki családban nőtt fel, aki maga is szülő vagy szeretne egyszer gyereket. Igazából mindenkinek, akit izgat egy olyan önismereti munka, amiben a szexnek, érzelmeknek és a testünknek épp olyan nagy szerep jut, mint a családi történetünknek.

(A szerzőről készült képek Bodó Márton és Lukács Dávid fotói)