Mostanában több részből álló, kilométer hosszú cím dívik odaát, a példáktól tekintsünk el, mert kifutnánk a nekünk szánt terjedelemből. Egynek mégis itt van a legfrissebb szórakoztató opusz, miszerint A Karib-tenger kalózai: a Fekete Gyöngy átka. Friss is, szórakoztató is, ám nem csak a címe hosszú, megérte volna kurtítani a két és negyed órás mesén is. Rögtön könnyebb szívvel írhatnánk le, hogy szenzációs. Ehelyett azonnal hozzá kell tennünk, hogy szenzációs lenne, ha nem lenne egy kissé unalmas.
Szenzációs a szereplőgárda, élén az egymással kakaskodó két kalózkapitány figurájában Johnny Depp-pel és Geoffrey Rush-sal. Mellettük egy gyönyörű leányzó betoji apukájaként Jonathan Pryce látható és a Gyűrűk urából felkapott, ám tényleg tehetséges Orlando Bloom, aki tisztes életre törekvő kalózivadékként hurcolja magával az egész filmen át a szépreményű szerelmi szálat. Mindez a mesebeli időkben, egy kicsit mégis az 1700-as évek elejének maskaráiban adatik elő, amikor is a kalózok csillaga még magasan járt. Ma már történeteik vad romantikája is megkopott, annál eredetibbnek hat tréfásra hangszerelt felélesztése, nem kevés paródiába hajló színnel.
Depptől Rush elrabolta kalózhajóját, a legendás Fekete Gyöngyöt, s vitte magával portyázni a rosszarcú-rosszfogú kalózbandára maszkírozott népes statisztériát. Ami nem maradt büntetlen. A második szenzáció a filmben éppen ez, a büntetés sziporkázó ötletessége, méghozzá látványosságban. Épp ez a meglepetés, hogy a számítógépes animáció már unalomig forszírozott eszközei végre a képi humor szolgálatában fejtik ki fantasztikusnak híresztelt hatásukat. Vétkük miatt a kalózokat az az átok sújtja, hogy a holdfényben csontvázakká válnak. Amikor egy seregnyi fordított zombi csap össze telehold idején a hús-vér helyőrséggel, az ezúttal kacagtató látvány. Árnyékban kalóz, a kinyújtott karja már csontváz a holdfényben. A tetejében még kedvenc állataik, a papagáj és a majom sem ússza meg különbül. A technikusok azért trükköznek, mert az alkotók viccelni akarnak. Ez a jó felállás.
Kaland, akció, fondorlat, szerelem, humor, no meg fordulat fordulat hátán - és mégis. A vadromantikus kalózmese el-elpilled. Magyarán, minden igényes és ötletes összetevője ellenére nincs valódi húzása, lendülete. Olyan mese, amibe a gyerekek még nem nőttek bele, de a felnőttek már kinőtték. A kicsiket időnként ijeszti, a nagyokat időnként untatja. Tán a vágóollóval valamerre el lehetett volna billenteni.
