Alig 40 perc, de benne van a lényeg: Steven Bognar és Julia Reichert Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmjében személyes drámákra bomlik a gazdasági válság egyik emblematikus amerikai tragédiája.
"Olyan, mintha egy sárkányt látnék" - mondja az autógyártó megavállalat alkalmazottja, aki hamarosan csak egykori alkalmazott lesz. A General Motors Moraine városában hatalmas családi járgányokat készített, de már nem kellenek senkinek, így a munkások is feleslegessé válnak. Több ezer, közvetve ki tudja, hány embernek válik így bizonytalanná a jövő.
A nagy, tágas autó az Egyesült Államok számos tárgyi szimbóluma közül az egyik legismertebb – ha nem kell többé, a családi eszme sem fontos, gondolják talán kimondatlanul is a megdöbbent, tanácstalan emberek. Hiszen őket is szoros kötelék tartja össze: hosszú évek óta, a gépsor előtt állva, a saját feladatukra koncentrálva keresték együtt a napi betevőre valót.
A General Motorshoz hasonló cégeknél dolgozni egykor maga volt a hétköznapi kánaán: biztos, tisztes jövedelem, hosszú évtizedekre szóló biztonság. Ez tört most szilánkosra, s ez a fájdalom látszik azoknak az arcán, akik a gyár udvarán, a helyi kocsmában vagy stílszerűen éppen autójukban ülve próbálják szavakba önteni tanácstalanságukat. Nehéz őket nézni, ám mégis katartikus látni, ahogy a bezáráshoz közeledvén kénytelenek magukban újragondolni saját életükön kívül azt a dolgot is, amit általában csak amerikai álomnak hívnak. Ehhez az ideához persze hozzátartozik a túlélés motívuma is, azoké, akik akkor is felállnak és talán továbblépnek, ha ez az álom elillanni látszik, s otthagyja álmodóit a karácsonyi hóesésben.
Érzelmes, de nem érzelgős dokumentum Az utolsó kocsi. Ha úgy tetszik, tárgyilagos. Nem nyilatkozik benne megfontolt cégvezető, rafinált főmókus – őket csak hivatalos tévéfelvételen láthatjuk. Az okokra most nem, csak a következményekre figyelünk. Nincs magyarázkodás, az üres menedzseri szavak helyett ott a sok-sok ember, akik végigdolgozzák az utolsó napokat, végigkísérik a gyártósoron a legutolsó legyártott autót, leadják a belépőkártyát – és megpróbálják felfogni, hogy mi is történt velük. És mi történhet majd ezután.
