Tavaly a Mások élete, most meg a Pénzhamisítók. Azt hiszem, a németek - na jó, most az osztrákok is erősen besegítettek - megtalálták a receptet, hogy mivel lehet Oscart kicsikarni az Akadémiából. Akárhogy is legyen, Stefan Ruzowitzky filmje valóban rászolgált az aranyszobrocskára.
Hogy egy igen kedvelt közhellyel nyissak, a legjobb történeteket az élet szüli. Adolf Burger saját élményeiből írt könyve szolgált Stefan Ruzowitzky forgatókönyvének alapjául. A könyvhöz sajnos ez idáig nem volt szerencsém, az azonban biztos, hatásos forgatókönyv született belőle. A film mindvégig fent tudja tartani az első néhány percben megteremtett feszültséget ezzel ejtve rabul a néző figyelmét. A történelem egy talán kevésbé ismert szegletének, az úgy nevezett Berhard-műveletnek, minden idők legnagyobb pénzhamisítási akciójának története ez, amikor is a náci Németország börtönviselt pénzhamisítók és zsidó nyomdászok "segítségével" próbálta megrengetni a szövetséges államok gazdaságát. Egy ilyen nagyszabású pénzhamisítás normál körülmények között is izgalmas mesét kínálna, a Sachsenhauseni koncentrációs tábor teremtette körülmények azonban új szintre emelik a történetet. A Pénzhamisítók figurái a világtól elzártan játsszák le napi drámáikat, melyek során a helyes és helytelen új értelmet nyer, az eszme és a túlélési ösztön egymásnak feszül. Mind Sally Sorowitsch (Karl Markovics), mind Adolf Burger (August Diehl) azt teszi, amit helyesnek lát, s hogy melyiküké mégis a helyesebb út, végül a történelem ítéli meg. S hogy jól-e: ez is egyike azoknak a kérdéseknek, melyekről hosszan eldiskurálhatunk a film után.
Nem képezi azonban vita tárgyát a szereplők játéka. Mindannyiunk kedvenc Stockija - bizony, bizony ezért volt olyan ismerős a főszereplő, a Rex felügyelő, majd a Stockinger kissé esetlen nyomozója egy egészen új oldalát mutatja most meg a magyar közönségnek - kifogástalanul hozza a jég hátán is megélő bűnöző, Salomon Sorowitsch figuráját. S bár Markovics egyedül is elvinné a hátán a filmet, erre egy pillanatig sincs szükség - valamennyi színész remekül dolgozik, mind a fő-, mind a mellékszerepekben.
S hogy mi az Oscar-recept? Biztos sokan azt felelik erre, hogy az elnyomás-tematika, jelen esetben a náci téma. Én azt hiszem, a Pénzhamisítók legnagyobb erőssége a történetmesélésben rejlik. A CSAK történetmesélésben. Stefan Ruzowitzky filmje sok kérdést vet fel, a legtöbbjükre nem is kapunk válasz - szerencsére. Ruzowitzky nem akarja megondani a tutit, csak meg akarja velünk ismertetni ezt az egészen különös sztorit - és ezt a lehető legkorrektebbül sikerül is neki.