Az MCU dollármilliárdokat hoz, de az eredeti képregények alkotóinak szemét kiszúrják ötezer dollárral és egy meghívóval a film díszbemutatójára.
A Sólyom és a Tél Katonájának márciusi bemutatásakor Ed Brubaker képregényíró hírlevelében tette közzé gondolatait arról, hogy egyre nehezebb azzal a tudattal élni, hogy a Marvel gyakorlatilag semmibe veszi a filmekben és sorozatokban felhasznált karakterek, történetek eredeti alkotóit. Brubaker 2005-ben, Steve Epting rajzolóval alkotta meg a Tél Katonájának karakterét, ami Sebastian Stan megformálásában az MCU berkein belül is óriási sikert aratott, ám az alkotók gyakorlatilag egy köszönömnél többet nem kaptak. Képzeljük el: kitalálsz valamit, ami már nyomtatásban is sikeres, Amerika kapitány 80 éves történetének egyik mérföldköve, és a saját alkotásod felhasználásával valaki dollármilliárdokat kaszál. Neked pedig megköszönik, hogy gazdaggá tetted őket, majd visszatérnek a pénzszámoláshoz.
Brubaker ezzel rávilágított egy általános problémára: a Marvel alkotói csupán melósok, nem birtokolják saját teremtményeik, történeteik szerzői jogait, azok mind a vállalaté. Az MCU-ba komplett történetszálakat emelnek át a képregényekből, szabadon válogatnak a karakterekből, ám mivel azok nem a szerzők tulajdonai, a stúdiónak egy fityinget sem kell fizetni a felhasználásért.
A képregényalkotóknak harcolniuk kell, hogy méltányos kompenzációhoz jussanak. Jim Starlinnak, Thanos alkotójának sikerült egy nagyobb összeget kialkudni a stúdiótól, miután azzal érvelt, hogy mégis csak az ő teremtménye volt tucatnyi filmen át az MCU főgonosza. Roy Thomasnak pedig úgy kellett ügynöke segítségét kérni, hogy egyáltalán feltegyék a nevét a Loki sorozat stáblistájára. A The Guardian beszámolója szerint több forrás állítja, hogy a Marvel bevett hálája annyiból áll, hogy meghívót küld az alkotónak a filmpremierre és mellé egy ötezer dolláros csekket, amit nagylelkűen nem kell utazásra és szállásra felhasználniuk. Aztán vagy elmennek a díszbemutatóra, vagy nem. A források szerint ezzel a Marvel is elismeri, hogy jár a kompenzáció, de ezt a cég elegendőnek tartja.
Ez a bánásmód önmagában is visszataszító, de ha hozzátesszük, hogy Scarlett Johansson azért pereli a Disney-t, mert a Fekete Özvegy streamelt bemutatójával nézőket szívtak el a mozikból, ezzel a filmnek kisebb az esélye, hogy átlépje azt a mozis bevételt, amivel a színésznő 20 millió dolláros gázsija mellé további prémium jár, és a Marvel Johansson mellett áll, akkor különösen aljas a képregényalkotók semmibe vétele.
Olyannyira semmibe veszik, hogy a hírek szerint Brubaker neve még csak nem is szerepelt az Amerika Kapitány: A Tél Katonája bemutatója díszvendégeinek listáján. A The Guardian forrása szerint Brubaker és Epting megjelentek szmokingban a premieren, de nem engedték be őket. Az írónak üzenetet kellett küldenie Sebastian Stannek, hogy hadd mehessenek már be a vetítésre.
A források azt is állítják, hogy három opció létezik: az 5000 dolláros csekk, a nagy semmi, vagy különleges esetekben, nagyon ritkán, a stúdió egy "speciális karakterszerződést" köt az alkotóval, hogy az díjazásra tarthasson igényt, ha karakterüket vagy történetüket használják. Vannak más lehetséges módok is a pénzkeresésre, több író és rajzoló például vezető producerként közreműködött a Marvel filmjeiben, sorozataiban vagy épp rajzfilmekben, de ezek a jogi kötelezettségeken kívül más tényezőktől is függnek.
Ta-Nehisi Coates Fekete Párduc képregényeket ír, de Brubaker és Epting nyomdokain írt már Amerika Kapitányt is. Úgy véli, hogy "a Marvelnek a szerződéseken túlmutató erkölcsi kötelezettségei vannak az írókkal és a művészekkel szemben". Az alkotók sokkal jobb bánásmódot érdemelnek a stúdió felől, attól függetlenül, hogy mekkora a nevük a szakmában. "Attól, hogy ez van a szerződésben, még nem lesz helyes. Ha hatalmam van feletted, akkor olyan szerződést íratok alá veled, amivel simán átbaszlak.