Magyar sci-fi: értelmetlen nyelvi szerkezet, nincs jelentése az olvasók és nézők nagy tömege számára. Pedig már a reformkor környékén próbálkoztak vele az irodalomban. Elsősorban látásmód, másodsorban pénz kérdése, hogy tud-e a rendező egységes és hihető világot teremteni. Az elsőfilmes Pater Sparrow Stainslaw Lem Az emberiség egy perce című szövegéből készített filozofikus szövegekkel terhelt filmet 1 címmel.

Sci-fit azért nem forgatnak, mert nehéz összeszedni a pénzt a komplex világkép megteremtésére, amiben minden kütyü, díszlet, ruha működik. Persze Szárnyas fejvadászt, AI-t vagy Különvéleményt tényleg csak milliárdokból lehet forgatni, de ha egy rendezőnek erős elképzelései vannak, ahogy Pater Sparrow, képes önálló világot teremteni, amilyet az 1-ben is látunk (a forgatási riport és a művésznév eredete). Kár, hogy filozófussá válik benne mindenki.

A Stanislaw Lem szövege, Az emberiség egy perce alapján készült mozi sci-fivel díszített krimi, annak is a borgesi változatából (mainstreamben Carlos Ruin Zafón Angyali játszmája). Amikor a krimi a megismerés metaforájaként működik, nem konkrét bűntényt akarnak lefülelni. A történet szerint a könyvesboltban záráskor minden könyv átalakul fehér, 1 feliratú könyvvé, felborítva a világ biztos menetét. Senki nem érti, mi történt, aki igen, az félbolondnak látszó, megöregedett Jézus Krisztus (Sinkó László). Csak szentenciákban tud kommunikálni, rögtön azzal kezdi, hogy "Amit a szem lát és amit a szemben látunk, azonos."

A különleges esethez megérkezik a Valóságvédelmi Hivatal sztárnyomozója, Mucsi Zoltán. Rendet kell tenni a világban és a fejekben, ami bizonyos szempontból ugyanazt jelenti. A kétféle Mucsi Zoltánból a jobbik játszik az 1-ben (a másik vállalhatatlan a Szuperbojzban), nyomozót. A racionális Pitch ügynök lesz az, akinek átváltozásán mérhető a könyv hatása, mert az olvasás mindig átalakít, a szöveg végén soha sem vagyunk ugyanazok, mint az elején.

A könyvről gyorsan kiderül, hogy a mindentudás könyve, amiben számokkal leírtak és megfejtettek mindent a haláltól a szexig, és aki elolvassa, megváltozik. Hasonlítsuk nyugodtan a bibliához, főleg, hogy aki elolvassa, megkapja a tudás fájának gyümölcsét. Az 1 című könyvből egyet kicsempésznek, és váratlanul óriási társadalmi zavarodottság tör ki.

Bessenyei György, Jósika Miklós, Jókai Mór, Lórincz L. László vagy Zsoldos Péter is azok közé tartozik, akiket a tudományos-fantasztikus irodalomhoz sorolnak, vagyis a 19. század közepétől nálunk is létező műfaj az, bár szinte egyáltalán nem látható.

A Londonban végzett Sparrow kívülről lépett be a hazai filmgyártás hagyományába, és ez nemcsak témaválasztásában, hanem vizuális gondolkodásán is látszik: az utóbbi évek első filmje ez, amit jó nézni. Vizuális koncepció is van, amihez mindent hozzáigazítottak.

Sparrow-nál is többet kellene beszélnünk az operatőrről, Tóth Widamon Mátéról, aki a világteremtésben kétkezi munkás volt, és neki köszönhető leginkább, hogy ilyenné alakult az 1 szürkés, kontrasztos világa.

Ahogy sűsűrödnek a filozófikus mondatok és gabalyodnak a metaforák, úgy lesz egyre nehezebb a film, ezért lehet, hogy másodjára sokkal jobb, mint a Filmszemlén. Nem könnyű film ez, mert nem élvezetes. Kétórás játékidőben az őrült tekintetű Heidegger beszélget a kapkodó Kanttal, a beszívott Derridával, miközben Baudrillard-t senki nem hallgatja meg. A neveket kedvünkre kicserélhetjük Mácsai Pálra, Sinkó Lászlóra vagy Mucsi Zoltánra, akik végig mondatokat mondanak, nem beszélnek. A dialógusok csak filozófiaórán működnek.

Mácsai Pál csak néha színpadias, Czukor Balázs a legfélelmetesebb zombi, Kerekes Vica tehetséges (Szuperbojz-betegsége van neki is), Haumann Máté a fickós bajuszával vicces mellékszereplő, Krzysztof Rogacewicz erős párja Mucsina. Csak Balázs Zoltánnal nem voltam kibékülve, úgy beszél, mintha egy brazil szappanoperában keresné a választ valami morális kérdésre.

A filozófiai beszéd nehéz, olvasásra van kitalálva: a nyomozást felváltja a létezésünkről és tudatunkról való gondolkodás (ontológia), és úgy lesz a bölcselkedés egyre felszínesebb. Csak néhány mondat, amikből a kevesebb is elég lett volna: "A valóságnak elég, hogy van, miért akarja megvédeni?", "A helyzet önmagát szüli", "Önmagában minden kérdés, amire minden együtt a válasz", "Viszonylagosságban cselekszünk és mozgunk".

"Mi csak tanúk vagyunk, a tanúk mindig interpretálnak, ezt nem tudta?" - kérdezi a mindentudó öreg Jézus, megerősítve, hogy csak elbeszélhetetlen történetek vannak. Az 1 is az. Se sci-fiként, se krimiként nem lehet elmondani, miről is szól. Mindenről, mert mindenre rákérdez. A néző szedje össze magát, hogy válaszokat adjon.