1965-től napjainkig, a díjnyertes Mephistón és a Saul fián túl bőven akadtak olyan filmek, amikre biztosan kikerekedett szemekkel nézett az Oscar-bizottság. PORTCAST.
Mivel minden évben van Oscar-gála, ezért minden évben lehet érdekesebbnél érdekesebb dolgokat találni az egyik legfontosabb filmes díjkiosztóról. Idén összeszedtük, hogy
- Melyik filmek bukták a legnagyobbat az Oscaron;
- A tudomány szerint a Barbie vagy az Oppenheimer fog tarolni;
- Kik azok a színészek, akikről nem is sejtettük, hogy van Oscarjuk;
- Melyek azok a legjobb háborús filmek, amikhez Oscar bácsi nem gyütt.
Viszont kevés szó esik a magyar filmekről. Kivéve persze, ha egy-egy alkotás eljut a jelölésig, esetleg magáig a díjig. De ezekből nincs sok, ezért úgy döntöttünk, hogy sorra vesszük azokat a filmeket, amiket 1965-től kezdve Magyarország érdemesnek talált arra, hogy beküldje az akadémiának elbírálásra, mint díjra érdemes legjobb külföldi film. A közel hatvan filmen nem mentünk végig egyesével, csak azokat emeltük ki, amik valamilyen szempontból érdekes vagy extrém példának tekinthetők.
Megmondtuk, hogy melyek azok az alkotások, amik megérdemelték volna az elismerést, és melyek azok, amiknek a delegálása egy rossz bohóc tréfával sem ért fel.
Szót ejtettünk olyan indokolatlanul túlértékelt filmről, mint a Kontroll, de beszéltünk rossz irodalmi feldolgozásról, mint A Pál utcai fiúk vagy a Sorstalanság, ahogy Jancsó Miklós abszolút mindfuck alkotást, a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pestent sem hagytuk figyelmen kívül, és végül még egy igazán gyomorforgató, abszurd filmről, a Taxidermiáról is megemlékeztünk.
Az erről szóló beszélgetést itt lehet meghallgatni:
