A jelképszakértő

Jankovicsot, amikor nem rajzfilmrendezőként és nem az NKA ex-elnökeként, akkor jelképszakértőként szokás aposztrofálni. Hogy ez a "szakma" pontosan mit is jelent, annak megértéséhez a sármos úr rajzfilmes (és egyéb szerzői jellegű) tevékenységével kell tisztában lennünk. Mivel több, mint 280 (!) filmet rendezett és még ennél is több alkotásban vett részt társalkotóként, emellett grafikusként is jelentőset alkotott, képregényeket rajzolt, valamint néprajzi, kultúrtörténeti tárgyú könyvekkel, tanulmányokkal a tudományos életben is jelentős értékekkel gazdagította a magyar kultúrát; ez az óriási, kiterjedt munkásság már önmagában is elég ahhoz, hogy ez ember valóban mindenhez értsen (értsen a Mindenhez?). Ez a "jelképszakértőség" elsősorban néprajzi és kultúrantropológiai jellegű kutatásaiból fakadhat, melynek eredményei már a legkorábbi filmjeiben, vagy akár díszítőgrafikai munkáiban is megjelentek. A filmeknél persze elsősorban nem az elképesztően sikeres Gusztáv-, vagy Mézga család-sorozatokra kell gondolni, sokkal inkább a Magyar népmesékre, melyekben Szabó Gyula bácsi dörmögte álomba sok generáció gyermekeit, vagy a (nekem például az egyik első, meghatározó filmélményt jelentő) János vitéz című egész estés rajzmozira. Ezekben már vastagon megjelentek a magyar paraszti kultúra szellemi világára jellemző motívumok, szoros kohézióban a bartóki eredetfelfogással, valamint Makovecz építészetében is megjelenő organikus látásmóddal. Jankovics későbbi munkáiban ez az eddig is a mélyben kutakodó, globálisan gondolkodó szemlélet dúsult fel a zsidó-keresztény kultúrkör és az ősmagyar hitvilág jelképeinek összehangzó mixtúrájával, amely aztán jellemzően szerves (organikus) egységben jelent meg a művekben. Az ember tragédiájának feldolgozása mindezek függvényében logikus lépés, hiszen mi más lehetne egy ilyen út következő állomása, mint a magyar és világirodalom egyik legnagyobb léptékű, koherens filozófiai egységet képviselő, gondolatokkal, metszően pontos jóslatokkal és a történelem igazolta félelmekkel teli, óriási műve?

A termék

[img id=329596 instance=1 align=left img]Vulgárisan fogalmazva azt mondanám, hogy ilyen perfekt, tudatosan felépített életutat rajzolni sem lehetne, mint amit Jankovics fut. Egy hosszú, jelentős, de ami a fő, sikeres munkákkal és sziszifuszi küzdelmekkel teli pálya, melynek minden egyes centimétere, és minden egyes alkotóköve önmagától értetődően következik egymásból, és kapcsolódik vissza a másikhoz. Mivel azonban jelenleg valahol a Londoni- és a Falanszter-szín között vagyunk a valóságban, ennek az óriási pályának eddigi legutolsó, fajsúlyos darabját is mérni kell, amit alkalmas eszközökben, pénzben és nézőszámokban tudunk megejteni. Az ember tragédiája bizony termék a mai piaci alapon működő filmforgalmazásban, azonban 160 perces hossza, veretes nyelvezete, a mai néző 3D-s CGI-effektekhez, vagy éppen az aprólékosan megrajzolt táv-keleti animációs mesékhez szokott szemének túl rusztikus, olykor túl elvont, máskor éppen túl direkt képi világa okozhat befogadási, sőt, értelmezési nehézségeket. Mindezeket figyelembe véve, a nézők (a statisztikailag elenyésző számú értő kivételtől eltekintve) minden bizonnyal el fogják kerülni e művet, kivéve, ha a mozivetítései nem kapnak megfelelő irodalomtanári, illetve egyéb, külső (felső) segítséget. A film nyilván majd a tévében, és nyilván színről színre vágva kapja meg majd a megfelelő nézettséget, azonban a hatszázvalahány-milliós gyártási költséget semmiképpen nem fogja visszahozni.

A mű

A mű viszont forog, és gondolom, az alkotója is pihen, hiszen igen nehéz lehet bármihez fogni egy ilyen összegző jellegű, átfogó, globális alkotás után. A küzdelem is megvolt vele, nemcsak nézői, hanem minden bizonnyal alkotói részről is. A különböző színek stílustörténetileg általában hiteles, máskor viszont szellemes grafikai megoldásainak elemzése helyett, hely hiányában álljon itt csak az, hogy Madách kozmikus látomása Jankovics olvasatában virtuóz eszme- és kultúrtörténeti kaleidoszkóp, egy szuverén látásmódú alkotó pályájának csúcspontja. Lehet nyavalyogni, hogy túl sok a vörös csillag, meg olykor szinte tobzódik az obszcénon is túlmenő pornográfiában, meg hogy ilyeneket Madách nem írt bele – de minek. Jankovics szerint (és szerintem is) mindennek helye van az univerzumban, így ebben az univerzális műben is. A lényeg amúgy is a küzdés, maga – e film ad is erre alkalmat.

Kinek ajánljuk?
- Gimnazistáknak, valamint akiknek élmény volt az Ének a csodaszarvasról.
- Akiknek szintén meghatározó élmény volt a János vitéz.
- Akik nem rettennek meg, ha Mozart Requiemjének fájdalmas kórusa szólal meg ötpercenként.

Kinek nem?
- Akiknek felállt a szőr a hátukon már a János vitézt nézve is, az Ének a csodaszarvasról iskolai vetítését pedig ellógták.
- Akinek a Transformers az alfa és az Avatar az omega.
- Akik ma már nem szeretik Usztics Mátyás hangját hallgatni.

7/10