A jövő a következő buszmegállónál vár minket

Gyürke Kata beszélgetett Puskás Tamással és Bárdos Andrással a 2028! – Mi lesz veled ember? című tudományos színházi show alkotóival.

Puskás Tamást, a Centrál Színház igazgatóját szenvedélyesen érdekli a jövő, a szemünk előtt változó világ, és úgy gondolja, hogy itt az ideje komoly tudományos kérdésekről közérthetően beszélgetni. És hol máshol, mint a színpadon, méghozzá tudományos színházi show műsor formájában.

A Kisszínpadon induló 2028! – Mi lesz veled ember? című sorozat olyan aktuális témákat jár körül, mint a mesterséges intelligencia, a genetika, a klímaváltozás, vagy az oktatás. Bárdos András műsorvezető tekintélyes kutatókat, professzorokat, előre tekintő, bátor embereket kérdez a nem is olyan távoli jövőről.

Ritkán esik szó aktuális tudományos kérdésekről színházi keretekben. Mióta foglalkoztat ez a gondolat?

Puskás Tamás: Tavasszal merült fel bennem az ötlet, akkor kezdtünk el beszélni róla Andrással. Akkor még úgy tűnt, magányos farkasok vagyunk, de ma már szinte mindenhol erről hallok. Mintha sokan megértették volna, hogy nem száz év, nem ötven év múlva, hanem most történnek alapvető változások körülöttünk. Nem lehetetlen például, hogy még az öregek is kipróbálhatják majd az önvezető autót.

Felfigyeltem rá, hogy egyre szívesebben olvasok népszerű tudományos munkákat, Csányi Vilmost, Jared Diamond-ot, Youvel Noah Harari könyveit. A történész Harari legutóbbi könyvében, a Homo Deusban szokatlan módon, a múlt elemzése helyett, a nagy változásokkal terhes jövővel foglalkozik, mely változások annyira a nyakunkon vannak, hogy már a következő buszmegállóban várnak ránk. Ez bizony drámai közelség, színházi keretek között is érdemes beszélni róla.

András, te mennyire vagy fogékony a tudományos kérdésekre?

Bárdos András: Nem vagyok tudós, de itt nem egyszerűen tudományos kérdésekről van szó, hanem az életünkről. Persze a tudósok látják és sejthetik, hogy merre megy a világ, de engem is nagyon elgondolkodtat, hogy milyen lesz, ha majd csak parkokban fogunk tudni autózni, mintha dodzsemeznénk, mert egyébként önvezető autók lesznek, és mindez egy két-évtizeden belül történik, mire a kisgyerekeink felnőnek és jogosítványt szereznek.

A tudományos sorozat hogyan illik bele a színház új arculatába?

Puskás Tamás: Mindig azon igyekeztünk, hogy minél szélesebbre tárjuk a Centrál Színház kapuját, foglalkozzunk mindennel ami a közönségnek fontos lehet. Most az jutott eszembe, mi lenne, ha egyfelvonásos, színpadi show-t kínálnánk, komolyan előkészített 90 percet, ahol tudósok beszélgetnek a kérdezéshez jól értő Bárdos Andrással, de semmit nem bíznánk a véletlenre, határozott formát adnánk neki, mint egy színmű előadásának.

A színpadi show elnevezés, milyen műfajt jelent?

Bárdos András: Szívesebben nevezném tudományos színpadi show-nak. Ne arra készüljön a közönség, hogy itt valaki kérdez és valaki válaszol, hanem kísérleteket mutatnak be, prezentációkat tartanak a tudósok, a legkülönbözőbb színpadi tevékenységek során fogják elmondani nekünk azt, amit a világról nem tudunk. Például, hogy valójában hogyan változik a Föld klímája, és hogy ennek milyen következményei lesznek. Megmutatjuk, hogy létezik olyan mesterséges intelligencia, ami több érzelmet tud felfedezni egy arcon, mint bármelyik ember, beszélünk arról, hogy hogyan kellene megváltoztatni az oktatást ma itt, és gyökeresen az egész világon, hogy mire kell felkészülnie az embernek. Úgy gondolom, hogy tíz-húsz év alatt ki fog cserélődni a világ és erről Magyarországon keveset beszélünk.

Mit terveztek erre a 90 percre?

Bárdos András: Amit csak lehet, bemutatunk a színpadon tudományos kísérletekkel és még az is lehetséges, hogy színészek részvételével. Megmutatjuk filmekkel, elmondják a tudósaink, eljátsszuk, eljátszatjuk, a legkülönfélébb módokon. Bár ott lesz a díszletben két szék és közte a küzdőtér, de szerintem senkinek nem lesz módja arra, hogy leüljön a színpadon. Toporogni fogunk és rohangálni, heves beszélgetésekre számítok. Annyira fontos és megdöbbentő dolgokról fogunk beszélni, hogy senki sem fog negyedórás előadásokat tartani. Jóval nagyobb dinamikát jósolok.

Hány tudóst hívtok meg egy-egy témára?

Bárdos András: Ez változni fog, az fogja megszabni, hogy mi az adott téma. Az első alkalommal a mesterséges intelligenciáról beszélünk, lesz valaki, aki elmagyarázza, hogy mi az a mesterséges intelligencia, és még egy valaki, aki bemutatja, hogyan változtatja meg a munka világát.

A közönség mennyire tud majd részt venni a show-ban?

Bárdos András: Ez megint a témától függ majd, hogy hogyan vonjuk be a közönséget, mennyi lesz az interakció. Szerintem mindenki kíváncsi arra, hogy az ő szakmája 10 év múlva lesz-e még. Most megtudhatja például.

Mi a szerepe a rendezőnek a tudományos színházi show-ban?

Puskás Tamás: Én inkább a producere vagyok a sorozatnak. Nem hiszem, hogy színházi értelemben rendeznem kellene, de nagy örömmel vettem részt a témák meghatározásában, az előkészítésben, a sorrend kialakításában, és izgatottan várom, kik lesznek a meghívott előadók.

Milyen szakmai kihívást jelent ez a show?

Bárdos András: Az a kihívás, hogy többnyire tudós emberek fognak beszélni, de nem tudósokhoz, hanem színházi közönséghez. Tehát egy színpadi show-t kell előállítanunk, és ez szép feladat. Éppen ezért olyan embereket hívtunk meg, akik felráznak minket, akik vitalizálják a közönséget.

Milyen rendszerességgel jelentkezik majd a 2028?

Puskás Tamás: Sorozatot tervezünk, havonta egy alkalommal és ősszel is folytatnánk a reméljük addigra már nagy sikerű szériát. Az első előadás meghirdetésekor igen nagy érdeklődéssel találkoztunk.

Mit gondoltok arról, az emberi tényező kivonható a 10-20 évvel későbbi jövőnkből?

Bárdos András: Nem tudom.

Puskás Tamás: Szerintem nem. Ezt is mi vezéreljük, hogy helyesen- e vagy sem, az majd eldől. Eleinte vadakat szelídített az ember, hogy segítsenek neki, aztán növényeket nemesített, feltalálta a kereket, az írást, a pénzt, később gőzgépet épített, most meg jönnek a robotok. Ez furcsa, az is lehet, hogy halálos folyamat, de mi csináljuk magunknak, tehát mindenképp rólunk szól. Ha kiszorulunk a történetből, az is.