Orosz Dénes, első filmjében Woody Allent próbálta utánozni - nem sok sikerrel. Csányi Sándor gyerekvállalástól rettegő értelmiségije korántsem olyan érdekes figura, mint akármelyik karakter, amelyik Allen íróasztaláról az "elvetett ötletek" címkével ellátott vödörbe pottyan.
Orosz, mondhatni, biztonsági játékkal szeretné megvetni a lábát a honi filmszakmában, és szögezzük le rögtön: erre már most minden esélye megvan. Csányi Sándorra osztani egy romantikus vígjáték főszerepét nagyjából annyi kockázattal bír, mint manapság egy Jason Statham nevével fémjelzett akcióorgiát finanszírozni. Minőségtől függetlenül úgyis megnézik. Ebben az esetben a szemrevaló női (mellék)szereplőgárda és Harold Ramis Idétlen időkig c. klasszikus komédiájából kölcsönzött alapszituáció csak hab azon a bizonyos tortán. Ám a Poligamy-n lévő habnak kissé fanyar íze van.
Orosz Woody Allen nyomdokain próbálta meg felskiccelni az érzelmi vagy párkapcsolati válságban (netalántán mindkettő) leledző magyar értelmiségi figuráját, ám ahogy Csányi pszichiátere mondja: a forgatókönyvírással foglalkozó páciensénél normálisabb, egészségesebb embert még nem látott a praxisa során. Woody Allen Ultra Light. A Poligamy központi konfliktusforrása (ti. a férfi retteg a gyerekvállalással járó felelősségtől) a film első felében alulmotivált dugások garmadájában oldódik fel, amit a hirtelen bekövetkező kesergés, egy éretlen férfi műbalhéja vált fel. A rendre jövő-menő női figurák közül csak nagyon kevés hölgy tud emlékezetes alakítást letenni az asztalra (és ez Csányira is vonatkozik), amit vagy a szkript által rájuk bízott kevés megoldandó feladatnak, vagy az aktuális színésznő korlátolt képességeinek lehet betudni. Mind közül a legijesztőbb Péterfy Bori rémisztően merev pszichiátere, aki sztriptíztáncosnővé avanzsálva képes volt elérni, hogy visszakanyarodjanak cipőben lévő lábujjaim. Brrr! Nem ajánlom senkinek az érzést...
Rengeteg következetlenség akad a szkriptben. Ha a Csányi karakterének Mészáros Béla által megformált cimborája minden újrainduló nap tisztában van a helyzettel, akkor hogy-hogy nem emlékszik arra, hogy egy jelenettel korábban éppen Péterfy Borival üzekedett? Ha Csányi minden áldott nap új barátnő mellett, és adott esetben egy teljesen átrendezett lakásban ébred, akkor a szerelmi amulett szerepét betöltő faszobrocska hogy-hogy nem áll szintén alapállásba? Egy-egy aprócska gegért nem kellett volna feláldozni a Poligamy saját logikáját. Orosz önéletrajzi ihletettségű forgatókönyvében akadnak ugyan ütős párbeszédek, még akkor is, ha a poénok 80%-ának csattanóját már három mondattal előre sejteni lehet. Az író-rendező megpróbálta továbbá erős ütésekkel megsorozni a magyar TV-sorozatok, szappanoperák felületességét (Csányi karaktere a televíziónak végez bérmunkát), ám jobbegyenesei erőtlenül puffannak a tévékészülékek felszínén.
A Poligamy egy olyan fésületlen elsőfilm, ami, pláne a karácsonyi időszak szeretetáradatában, sikerre van ítélve. Na igen, Csányi Sándor és a nők. Se több, se kevesebb.
