Végre egy Hazai-íz és egy Pohárnok-lencse. Kicsit persze emlékeztet a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című opusra, de ez jobban van megírva. A kép minősége, a kivitelezés persze meg sem közelíti az említett reklámfilmét, nem is volt rá lé, de annyira megnyugtató, hogy végre ide, a szemlére bejöttek a harminc körüliek, szeretem a saját korosztályom, jobban, mint a sete kamaszokat, és jobban, mint a háromperces forgatókönyvekkel a hónuk alatt büszkén feszítő ötvenes avantgárdokat a büfében. Szeretem a szegény technika homályát, bár ezen a szemlén volt belőle egy életre elég. Durst Gyuri, a producer magyarázta is, hogy kihívja maga ellen a szakmát, még azt is elejtette, hogy a művésznek nem a széles közönségsiker a lényeg, de neki meg ez a dolga. Szóval Cukorkékség, technika által műhomályosan. Korhangulatunk hű rétegdokumentuma lesz, ellentétben az ál-Kalózokkal, amiben semmi nem eredeti. A város egyik fele a szereplője, a kicsit sértődött másik fele meg a néző. Vécsy Tibi a Korai Öröm frontbajnoka, Hecker Péter a rajzos cukros bácsi, Kovácsy Tibor a metaamatőr, és a csajok is, akik csak úgy vannak, és látjuk őket nap mint nap a metrón, mind magukat hozzák, illetve valami olyat, ami nem lötyög rajtuk.