A ’90-es évek gyerekfilmjei, amik kicsinálták a lelkünket

Ezek borították ki a nyolcvanas évek szülötteit.

Van az a vicc, hogy: „Régen minden jobb volt. Kivéve a kevertet, az régen szar volt.” Ez részben a gyerekfilmekre is igaz, legalábbis azokra, amit a nyolcvanas évek szülöttei láttak: akik ekkor voltak gyerekek, olyan sztorikon nőttek fel, amik kellőképp megedzették a lelket, és ha a mese az életre készít fel, akkor ezek a filmek egy kegyetlen életet ígértek. A nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje a gyerekfilmek kísérletező szakasza volt, amikor megjelent az explicit borzalom és szomorúság az élő szereplős és animációs filmekben, s olykor elég volt pusztán egyetlen jelenet, ami évekig kísértett. Hét olyan gyerekfilmet szedtünk össze, ami kellőképp kicsinálta a kilencvenes évek gyermekeinek lelkét.

 

Őslények országa (1988)

Oké, ez a dinós animáció még a nyolcvanas évek végén jött ki, de kétségtelenül nagy hatást gyakorolt a kilencvenes évek gyermekeire, akár tévében, akár VHS-en látták (nekem ez utóbbin volt szerencsém hozzá). Az ősidőkben játszódó sztori főhőse Tappancs, a kis Apatosaurus és barátai, akik nagy útra indulnak, hogy újra egyesüljenek a családjukkal. Nem elég, hogy egy földrengés szétszakította őket, de egy „késfogúnak” nevezett T-Rex rájuk támad, és megöli a kis dinó anyukáját, aki a haláltusa közben megígéri neki, hogy mindig vele lesz a Virágzó völgyben. Értem én: az Őslények országa többek közt

a gyászfeldolgozásról is szó, de ezt olyan nyersen és kegyetlenül tálalja a gyerekeknek, amennyire csak az őskor realizmusa engedi.

Plusz még rátesz egy lapáttal, amikor a kis Tappancs elhiszi, hogy újra láthatja az anyukáját, de mi, nézők tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni.

Ha újra akarod élni a sokkot, megtekinthető itt: SkyShowtime

 

Roger nyúl a pácban (1988)

Még egy film a nyolcvanas évek végéről, ígérem, az utolsó. Az élő szereplős és animációs technika vegyítéséből létrejött kultikus Roger nyúl a pácban alapvetően egy baromi ötletes krimi Bob Hoskins és a Warner animációs szereplői, az úgynevezett „firkák” közreműködésével. Maga a stilizált gyilkossági ügy még nem is olyan kiborító, ellentétben a Christopher Lloyd által alakított Doom vizsgálóbíróval, aki fekete öltözékében úgy fest, mint egy ÁVÓ-s vallatótiszt – és ezzel nem is vagyunk olyan messze az igazságtól. Doom ugyanis létrehozott egy anyagot, amit csak Löttynek nevez: ez egy több összetevőjű, savszerű folyadék, amiben fel lehet oldani a firkákat – egészen eddig ugyanis a rajzfilmfigurák hallhatatlanok voltak. Már az ötlet is rettenetes, hát még amikor Doom szemlélteti, hogyan működik a Lötty:

előszed egy cuki, csipogó kis cipőt, amit belemárt a Löttybe, kitörölve őt a létezésből.

Szegény kis cipő meg retteg, visít közben – ez a jelenet szerintem mindnyájunkba beleégett.

Ha újra akarod élni a sokkot, megtekinthető itt: Disney+

 

My Girl - Az első szerelem (1991)

Minden idők legkegyetlenebb családi filmje, aminek középpontjában egy temetkezési vállalkozó lánya, a 11 éves Vada Sultenfuss (Anna Chlumsky) áll. A felnövéstörténet része a szerelem is, az első csók, ami közte és a Macaulay Culkin által játszott Thomas J. Sennett közt csattan el. Na jó, igazából ez csak szájrapuszi. A My Girl végig olyan mint, egy kellemes és üde családi vígjáték, egészen a kegyetlen végkifejletig, ami igazán híressé tette:

Thomast halálra csípik a méhek, amikre allergiás.

Ha ez nem lenne elég szívszorító, akkor emlékezz vissza arra a jelenetre, amikor Vada odamegy a temetésen Thomas nyitott koporsójához, és a következőt mondja:

„Hol a szemüvege?! Nem lát a szemüvege nélkül!”

A film amúgy a megjelenésekor is nagy visszhangot vert, hiszen Culkin ekkor volt a csúcson a Reszkessetek betörőkkel – így a halála felháborodást váltott ki a rajongókból. Volt olyan kritikus, aki direkt leírta a film szomorú fordulatát, hogy felkészítse rá a szülőket, mielőtt megnézik a gyerekeikkel.

 

Batman visszatér (1992)

A képregények gyerekeknek valók, szóval a képregényfilmek is – gondolhatná az egyszeri laikus, de Tim Burton ezt másként látta. Második Batman-filmje komorabb, sötétebb mint az első, pedig az sem volt épp egy harsány vurstli. A Batman visszatér brutális és szokatlan témákat érint a torz csecsemőtől kezdve, akiről lemondtak a szülei – belőle lesz ugye a Gotham csatornáiban fészkelő Pingvin –, a cirkuszi terrorbandán át egészen a túlszexualizált Macskanőig. Ehhez ráadásul kifejezetten durva jelenetek társultak: a Christopher Walken által alakított

Max halála minden gyermek retinájába beleégett

– pardon, nem volt szándékos a szóvicc, de ha már gyermeki, akkor Meki. Ugyanis mai szemmel, amikor mindenre korhatárkarikák kerülnek, elég fura, hogy ennyire rossz érzékkel lőjék be egy film közönségét: a Batman visszatérrel kapcsolatos termékek egyértelműen a gyerekeknek szóltak, a McDonald's még egy batmanes versenyautó-sorozatot is kiadott Happy Meal menüjéhez.

ez is érdekelhet

A filmtörténelem legszomorúbb halálai

Egy 10-es listába sűrítve. Megrázóak, felkavaróak és természetesen spoileresek.

Lássuk!

 

Úton Hazafelé - Egy Hihetetlen Utazás (1993)

A megható történetben három háziállat – két kutya és egy macska – átkel az amerikai vadonon, abban a reményben, hogy újra találkozhatnak a gazdáikkal. Mint minden vadonban játszódó film, ez is tele van veszélyekkel: medvék és hegyi oroszlánok keresztezik az útjukat, de maga a természet is számtalan veszélyt rejt. Az amúgy szórakoztató és izgalmas kaland egy ponton szörnyű fordulatot vesz: Szeszi, a cica beleesik egy folyóba, és kutyapajtásai azt feltételezik róla, hogy meghalt – így a néző is elsiratja szegény cicát. Aztán meg

az egyik kutya, Árnyék zuhan egy sáros gödörbe, és feladja: a többiek nélküle folytatják az utat,

és nemsoká meg is érkeznek a családhoz. A keserédes végkifejletet szerencsére feloldja a családi házhoz bicegő Árnyék, de addigra már miden gyerek néző kibőgte a szemét.

Ha újra akarod élni a sokkot, megtekinthető itt: Disney+

 

Hókusz pókusz (1993)

Figyeljétek, innentől már csak olyan produkciók jönnek, amik valamilyen módon a Disneyhez köthetők: az egeres cég a kilencvenes évek elején eléggé sokkolta a gyerekeket. A kultikussá vált boszorkányos mesefilm meglepően kegyetlenül indít: 1693-ban járunk, Salemben, ahol a Sanderson nővérek egy kislányt csalogatnak a házukhoz varázslattal. A három boszorkány azt tervezi, hogy elszívja a lány életerejét, hogy visszakapják a fiatalságukat. A lányt megpróbálja megmenteni a bátyja, de nem jár sikerrel, így

szegényből csak egy összeaszott holttest marad.

Bár a Disney-szereplők háttértörténetében gyakran találkoznak a gyerekek a halállal, de egy velük egykorú kislány megölése egészen más: ez jóval kiborítóbb.

Ha újra akarod élni a sokkot, megtekinthető itt: Disney+

 

Az oroszlánkirály (1994)

És, ahogy ígértem, Disney-vel zárjuk a sort, mégpedig a stúdió egyik legnépszerűbb animációs filmjével. Az oroszlánkirály is egy hamisítatlan felnövéstörténet annak minden bolondozásával és veszélyével együtt, ám ahogy az Őslények országában, ebben sem kerülhette el a főszereplő, hogy elveszítse a felmenőit, pontosabban az apját – nyilván, hiszen ez valójában Shakespeare Hamletje, szavannai állatokkal előadva. A főszereplő kis oroszlán, Simba apjával a nagybátyja, Zordon végez: egy gnúcsorda tiporja agyon Mufasát, miután a mélybe zuhan. Előtte még sikerül megmentenie a gyermekét, de ő már nem tud megkapaszkodni a sziklán, és hiába kér segítséget a testvérétől, Zordon felfedi neki a tervét, és lelöki: Mufasa tekintetére kiül a döbbenet és a kétségbeesés, majd a mélybe zuhan. Mufasa halála Az oroszlánkirály egyik legjobban kidolgozott, legdrámaibb pillanata, és amikor a kis Simba könyörög a halott apjának, hogy kelljen fel, az kifejezetten szívszaggató.

Ennél már csak az keményebb, hogy ezek után Zordon meggyőzi Simbát: mindenről ő tehet.

Bár a Disney-hősök gyakran veszítik el a szüleiket, ám az általában a történet előtt történik, Az oroszlánkirály esetében viszont mind Simbához, mind az apjához közel kerültünk már, mikor ez megtörténik.

Ha újra akarod élni a sokkot, megtekinthető itt: Disney+

 

(via MovieWeb)